A kunguri kirándulás az utolsó volt a május eleji útjaink közül. Igazából nem is mi akartunk oda elmenni, hanem olasz barátnőnk, Szilvia. Ő emlegette sokat ezt a jégbarlangot, meg hogy mennyire szeretne oda eljutni, aztán addig-addig mondogatta, míg végül orosz barátaink egyszer csak fogták magukat és szerveztek oda egy „expedíciót”. A sors fintora, hogy Szilvia pont azon a hétvégén valamilyen elfoglaltsága miatt nem tudott velünk utazni.
Kilátás a táborhelyről
Az utazást komoly előkészületek előzték meg. Ekkor láttam először, hogy az egyébként mindig jókedvű és viccelődő Ljoha barátunk milyen komoly és határozott is tud lenni. Úgy látszik, azért egy májusi kempingezés a szabadban még nekik sem gyerekjáték. Hiába volt akkor már akár 20 fok is napközben, estére visszahűlt a levegő 3-4 fok környékére és azzal azért nem lehet viccelni.
Kicsit izgultunk, mert nekünk csak amolyan nyári hálózsákjaink vannak, Eráé még úgy-ahogy meleg, de az enyém csak 10 fokig hitelesített. Pakoltunk hát sok meleg ruhát, és még egy paplant is ráadásnak.
Készül a táborhely
Az útra Gyima és Ánja mellé lettünk beosztva, akikkel korábban még nem találkoztunk. Az autóban aztán hamar összebarátkoztunk, beszélgettünk Magyarországról, a különbségekről, hogy mi tetszik itt nekünk és végül még néhány egyszerű kifejezést is megtanítottunk nekik magyarul. Azóta is magyarul köszönnek nekem, ha találkozunk.
Már a tűz is ég
A tökéletes kempinghely megtalálása nem ment egyszerűen, de végül csak megállapodtunk egy kellemes tisztáson, az erdő szélén. Szerencsére Oroszországban bárhol szabad vadkempingezni, így e miatt legalább nem kellett aggódnunk. Igazi turista paradicsom lehetne ez az ország, ha lennének turista útvonalak és nem lenne minden olyan istentelen messze.
Teázni mindig kell!
A sátorállítás után természetesen sasliksütésbe kezdtünk, miközben jóízűen kortyolgattuk az orosz söröket. Hogy még komfortosabban érezzük magunkat Artyom hirtelen előkapott egy láncfűrészt az autója hátuljából és elindult az erdőbe, hogy kidöntsön egy fát. A kivágott fát aztán szépen szakszerűen legallyazták, majd a rönkökből két padot ácsoltunk össze és aztán azokon ültünk egész éjjel a tűz mellett.
Násztyja, Ánja és Gyima
Barátaink nagyon kedvesek voltak velünk, folyamatosan odafigyeltek, hogy nekünk minden jó legyen, rendszeresen kérdezgették, hogy nem fázunk-e, nem kell-e még valami nekünk. Az alváshoz aztán jól felöltöztünk és úgy bújtunk a hálózsákjainkba, majd végül még a paplant is magunkra terítettük. Éjjel nagy gumimatracokon aludtunk és azt hiszem ennek is köszönhető, hogy szerencsére nem fáztunk. Csak az orromnak volt egy kicsit hidege, de azt is csak akkor éreztem, mikor reggel felébredtem.
Másnap reggel gyönyörű napsütés fogadott minket és úgy éreztem, ha másért nem, hát ezért a szép reggelért a szabadban mindenképpen megérte ilyen messzire elutazni. Reggel még megsütöttük a maradék csirkecombokat, aztán szépen összepakoltunk és elindultunk a barlanghoz, hiszen végülis a miatt jöttünk el ide.
Készül a reggeli
A barlangba elég borsos áron adták a belépőket, egy felnőtt jegy 600 rubel (4300 Ft) volt, még szerencse, hogy nekem lehetett félárú diákjegyet váltani. Korábban még sosem jártunk jégbarlangban, úgyhogy mindenképp be akartunk menni.
Fotó lehetőség. Háttérben a WC-vel
A bejáratnál még volt jég
Összességében a barlang némi csalódást okozott, igazából csak az első 3-4 teremben voltak jég képződmények, de ahogy haladtunk beljebb a hegy gyomrába, már csak a szürke sziklák maradtak. A látványt tulajdonképpen az dobta fel, hogy helyenként színes reflektorokkal világították meg a jeget meg a köveket és így máris érdekesebbnek tűnt az egész.
Még ez is jég...
...de ezek már csak megvilágított sziklák.
A másfél kilométeres barlangi túránk célpontja a barlang mélyén fekvő barlangi tó volt. Ennek a tónak az az érdekessége, hogy egyetlen egy kis vak rákocska lakja, aki a víz által a felszínről bemosott szervesanyag-maradékokkal táplálkozik. Szegény rák az utolsó példánya fajának és mivel párja nincs, így sajnos kihalásra van ítélve.
Szürkén nem ennyire érdekes
A barlangi tó
A barlangból kijőve volt némi hiányérzetem, én többet vártam a dologtól, de szerencsére Erának tetszett, mert ő már régen volt barlangban. Igazából szerintem Magyarországon bármelyik cseppkőbarlangban szebb és érdekesebb dolgokat lehet látni, úgyhogy csak ezért senki ne induljon útnak, de ha már valaki itt van, egy kétnapos kiruccanást azért megér. Ha másért nem, hát a gyönyörű tájért, amit útközben lát az ember.
Na még egy színeset!
A Káma hazafelé
