A legutóbbi vasárnapra hosszú szünet után végre adódott valami színvonalasnak ígérkező kulturális program, a Mademoiselle Oudmourte modellügynökség divatbemutatóval egybekötött modellversenye. A jegyeket ennek megfelelően már korábban megvettük, hogy biztosítsuk magunknak a helyet a nézőtéren.

                 Itt még népviseletben

Az esemény napján szépen el is sétáltunk a jegyen megjelölt helyszínre, az egyik új bevásárlóközpont mozijába, de ott csak értetlen tekintetekkel találkoztunk, modellekkel nem. „Ez nem a mi jegyünk”, „Nem is tudunk erről”, mondták, és ezzel a részükről le is volt tudva a dolog. Mi pedig ott álltunk értetlenül a hallban, hogy most akkor mi lesz?!

Végül telefonos segítséghez folyamodtunk és sikerült is kiderítenünk, hogy az eseményt máshol tartják, mégpedig a nem olyan régen megnyílt „Szahar” (’cukor’) nevű dizájnműhelyben, -boltban. Újabb 20 perc kutyagolás után meg is érkeztünk, szerencsére nem is késtünk le semmi lényegesről, de sajnos helyet foglalni már az előre megváltott jegyeink ellenére se nagyon tudtunk. Végül azért valahogy csak-csak – amolyan oroszosan – odanyomakodtunk egy-egy babzsák csücskére.

                Volt pár rendhagyó ruha is

Ezen a Szahar nevű helyen egyébként két héttel a bemutató előtt jártunk először, egy orosz ismerősünk meghívására. Már akkor is nagyon tetszett a hely meg az ötlet, hogy létrehozták ezt az egészet és akartam is írni róla, csak hát a szabadidő, ugye. Szóval ez a Szahar több kézműves iparművész, dizájner összefogásában jött létre. Egy nagy térben árulnak mind közösen különböző dolgokat. Főleg divatcikkeket, de tulajdonképpen bármit, ami kellően szokatlan, menő, érdekes. Az egyik sarokban például egy srác árul régi vinyl-lemezeket, kicsit odébb érdekes fonalakat és anyagokat vásárolhatunk, középen ruhák lógnak fogasokon, az ablak előtt meg érdekes dísztárgyakat és órákat találhatunk. És ez persze nem minden. Reméljük, hogy megtalálják számításukat, és menni fog az üzlet sokáig, hiszen végre valami igazán modern és trendi történik Izsevszkben.

A modellverseny azzal kezdődött, hogy a modellek bemutatták a saját járásukra, falujukra jellemző udmurt népviseletet. Miután megismerkedtünk a modellekkel, elkezdődött a divatbemutató, ahol különböző ruhatervezők kollekcióit vonultatták fel a lányok. Voltak olyan ruhák, amelyeket már láttunk korábban, más bemutatón, de a zöme azért a számunkra is újdonság volt. Egy-egy kollekció felvonultatása után a műsorvezetők mindig megszólaltatták a tervezőt is, hogy mondjon néhány gondolatot a ruhákról, de nagy meglepetésünkre több dizájnerből is alig lehetett kihúzni pár szót, ami pedig az oroszországiakra általában nem jellemző.

                A tervező épp nyilatkozik a ruháiról

A felvonuló lányok közül egyébként nem mind volt versenyben az idei díjért. A modellügynökség pár éve működik, és tavaly már rendeztek egy ilyen versenyt az első „évfolyamnak”. Ők most csak „sima” manökenekként vettek részt az eseményen, az első helyért csak a másodévesek versengtek. Mint ahogy azt a díjkiosztó alatt az egyszemélyes zsűritől, Daralitől – aki egyébként ennek az egész ügynökségnek a kitalálója és működtetője – megtudtuk, nem a modellek szépsége számított a díj odaítélésekor, hanem az elmúlt egy évben elvégzett munka és az elsajátított tudás.

Én, mint kívülálló, viszont csak a szubjektív szépségérzetemre hagyatkozva tudtam kiválasztani azt, akit én jelöltem volna győztesnek. Végül nem ő nyert, az én favoritom a második helyet kapta, de végül is ez nem is lényeges. Amit viszont mindenképp jó volt látni, hogy a lányok nem olyan ijesztően soványak voltak, mint a nagy, híres kifutókon, hanem kellemes arányokkal rendelkeztek.

Az eredményhirdetés. Végül a piros ruhás lány nyert, én a tőle jobbra álló virágos ruhájúra szavaztam volna.