Azt hiszem, először is egy nagy bocsánatkéréssel tartozunk a blog lelkes olvasóinak, hogy május közepe óta friss olvasnivaló nélkül maradtak. Nem így terveztük, de sajnos így alakult. Ami akkor elmaradt, majd igyekszünk néha-néha soron kívül pótolni.

                 A moszkvai GUM áruház átriuma

A nyár végeztével a mi életünkben is lezárult egy három éves korszak. Era befejezte lektori munkáját az Udmurt Állami Egyetemen, én pedig megszereztem hőn áhított diplomámat a Kalasnyikov Egyetemen. Jogosnak tűnik a kérdés, hogy akkor mégis mi a csudát keresünk mi itt Izsevszkben?! Hát igen, nem bírunk elszakadni ettől a várostól, a megszokás, meg a nosztalgia… lehetne viccelődni, de ennél azért prózaibb okai vannak. Era elnyert egy ösztöndíjat, hogy végre befejezhesse doktori disszertációját. Ilyen lehetőség ritkán adódik, hogy fizetnek azért, hogy valaki írja a tudományos dolgozatát, ezért végül elfogadtuk a szerződést. Voltak ugyan kételyek bennünk, hiszen a legutóbbi tavasz elég nyűgösen telt, de bízunk benne, hogy a valamivel szabadabb életvezetés és az új magyar lektor vicces társasága majd némileg enyhíti Era szenvedéseit.

A magam részéről jobb híján újra beiratkoztam az egyetemre. Most nem a „jó öreg” Kalasnyikov Egyetemre, hanem én is az Udmurt Államira, ahol Era eddig tanított. Orosz nyelvtanfolyamra fogok járni, mint sok más külföldi diák, aki Izsevszkbe érkezik. Még azért van mit csiszolni a tudásomon, főleg a nyelvtan területén.

Eredetileg csak dolgozni szerettem volna valamelyik orosz építészirodában, de tavasszal az itteni barátaim nem sok jóval kecsegtettek. Állítólag a külföldi munkavállalók után valamilyen plusz járulékot kell fizetni a munkáltatónak az állam felé, amit természetesen nem szívesen fizetnek ki. Ezért hivatalos munkavízumot, bejelentett orosz állást valószínűleg nem kaptam volna. Lehet, hogyha nagyon kerestem volna, valami összejött volna valamelyik nagy cégnél, de az utolsó napokban, a diplomázás hevében, erre se energiám, se időm nem volt. Azt pedig már a nyár elején le kellett rendezni, hogy milyen minőségben jövök ide vissza, mert otthonról intézni a meghívólevelet meg a vízumot sokkal bonyolultabb lett volna.

                 Beszállás előtt a Kazanszkij állomáson

Azért nem csak tanulással fogom tölteni az elkövetkezendő hónapokat. Most szerencsés helyzetben vagyok, otthon is van elég munka, melyeket itt is el tudok végezni. Aztán, ha közben adódik valami idekinn, nem fogok tiltakozni.

Szóval, most újra itt vagyunk, még egy évig, bocsánat, 8 hónapig. Illetve, tulajdonképpen várhatóan június közepéig, mivel a karácsony környékén otthon töltött szabadság nem számít bele az ösztöndíj idejébe. Hát ez van, szigorúak a szabályok… De most nem is ez a lényeg, hanem, hogy Erát Zsófi barátnőnk követi a lektori pozícióban, és mivel ő is kihozta magával férjét, így minimum négyen leszünk magyarok a városban. Remélhetőleg jól fogjuk szórakoztatni egymást a szabadidőnkben. :)