Az október 11-ei hétvégén vidékre utaztunk Erával, hogy haknizzunk egy kicsit. Mi magunk közt már csak így nevezzük azokat az eseményeket, amikor valamilyen közönségnek – többnyire iskolásoknak – kell előadást tartanunk Magyarországról. Másnap viszont már mi hallgattuk mások szereplését abból az alkalomból, hogy Buranovóban végre felszentelték a templomot, amelyre két évvel ezelőtt kezdtek el gyűjteni az Eurovíziót is megjárt Buranovszkije Bábuskik.
Buranovó, a világhírűvé vált falucska
Egy udmurt egyetemista lány, Mása hívta meg Erát a szülőfalujába, hogy tartson ott egy előadást a gyerekeknek. Szombat hajnalban vele együtt indultunk Kecsovóba. Hiába csak 10-re vártak minket az iskolába, mi már 8-kor a faluban voltunk, mert nem volt aznap másik busz. A köztes időt Mása nagyszüleinél töltöttük, akik nagyon kedvesen fogadtak minket, az itteni szokások szerint frissen sült perepeccsel és teával.
Frissen sült perepecsek
Hasonlóan meleg fogadtatásban volt részünk az iskolában is, ahol az igazgatóhelyettes hölgytől egy hatalmas csupor házi mézet kaptunk köszönetképp. Erának kétszer kellett ugyanazt előadnia udmurtul két egymást követő órában és annak ellenére, hogy ez bizonyára fárasztó volt, mindkét előadás jól sikerült.
A kecsovói iskola
A nap hátralevő részét Másáék házában töltöttük, ahol nagy volt a sürgés-forgás, mert a délutáni ünneplésre készülődtek. A nagy felhajtásnak két apropója volt, az egyik, hogy néhány nappal korábban volt Mása születésnapja, a másik pedig, hogy aznap volt halottak napja. Igen, nem elírás. Oroszországban évente kétszer ünneplik a halottak napját: májusban és októberben. Ilyenkor az a szokás, hogy a megemlékezni vágyók egy kisebb piknikes kosárral kimennek a temetőbe, ott együtt falatoznak a sírok mellett, majd a megmaradt ételt kint hagyják a sírokon.
A születésnapot viszont körülbelül úgy ünneplik, mint nálunk. Estefelé megérkeztek a temetőből Mása nagyszülei is, ők is csatlakoztak az asztaltársasághoz. Néhány kupica ital után a nagypapa kellemes hangulatba került és nagy vidáman mutogatta nekünk, hogy hogyan szokott reggelente tornázni, meg hogy a felesége hogy szokott mosakodni. A bácsi ezt leszámítva is nagyon aranyos volt és meglepően sokat tudott Magyarország történelméről meg az ’56-os eseményekről. Például tőle hallottam először Oroszországban Nagy Imre nevét. Mint elmesélte, ő éppen abban az időben volt katona és szó volt róla, hogy esetleg az ő szakaszukat is elküldik Magyarországra „rendet tenni”, de erre végül nem került sor.
Estére természetesen befűtötték nekünk a muncsót, az udmurt fürdőházat. A művelet elég jól sikerült, én még életemben nem voltam ilyen forró fürdőben. Be se csuktuk az előtér és a fürdő közötti ajtót, de még így is olyan meleg volt, hogy csak néhány percig bírtuk. A muncsó kályháinak az oldalában szokott lenni egy nagy tartály, amelyben a vizet melegítik a fürdéshez. Ezekben a tartályokban nagyon meleg szokott lenni a víz, de olyat, hogy a kb. 50-60 liter víz zubogva forrjon, még nem láttam.
A kimerítő fürdőzés után hamar lefeküdtünk. Szerencsére a háziak se akartak másnap korán kelni, így egészen 9-ig alhattunk.
Reggeli után összepakoltunk, autóba ültünk és átfurikáztunk a szomszédos Buranovóba, ahol addigra már véget is ért a templomszentelés. Még szerencse, hogy reggel nem siettünk annyira, ugyanis Zsófiék elmesélése alapján – akik hajnalban érkeztek Izsevszkből, hogy ezt megnézzék – akkora volt a tömeg, hogy ők is csak a templomon kívülről tudták követni az eseményeket.
Az új templom
Nagy nap volt ez Buranovó és a Buranovói Bábuskák számára, ugyanis évekkel ezelőtt azért vágtak bele az egész eurovíziós szereplésbe meg az utána következő koncertezésekbe, hogy összegyűjtsék a szükséges pénzt a falu számára, hogy templomot építhessenek. A falunak eddig ugyanis nem volt rendes temploma, hanem egy régi faházban lévő, már használaton kívüli, de felszentelt boltban tartották az istentiszteleteket.
Mégy nincs teljesen kész
A másnapi hírekben hallottam, hogy a templomra eddig 12 millió rubelt sikerült a bábuskáknak összegyűjteniük, de további 4 még mindig hiányzik, hogy teljesen befejezhessék. Ez látszott is a templomon, mert a szentelésre épp hogy csak sikerült lefedni és bezárni az épületet, de például már padlóburkolatra, bútorzatra és a kupolák belső burkolatára egyelőre nem jutott pénz. Ennek ellenére, azt hiszem, hogy a nénikéknél aznap nem nagyon volt boldogabb ember a faluban.
Még ha üres is, azért a faleveleket összesöpörhették volna
A történetnek sajnos van egy kevésbé vidám oldala is. A hátralévő pénz megszerzése ugyanis nem lesz olyan könnyű feladat, mivel a bábuskák többé nem szerepelhetnek Buranovszkije bábuski néven. Ez úgy történhetett, hogy a kezdetek kezdetén, mikor a producerükkel szerződtek, talán nem olvasták el elég figyelmesen a szerződésüket. Most derült ki, mikor már a bábuskák kicsit belefáradtak a sok szereplésbe és szerettek volna kicsit pihenni, hogy az együttes neve és az összes eddig énekelt daluk szerzői joga nem az ő tulajdonuk, hanem a produceré. Ennek köszönhetően a producer most egy teljesen új bábuskacsapatot állít össze, és velük folytatja tovább a turnézást.
Mindezek ellenére a falusi kultúrházban azért nagy ünnepélyt rendeztek, ahol meleg kása, svédasztal és hosszú koncertprogram várta az érdeklődő közönséget. A koncertre mi is beültünk, bár sejtettük, hogy ez veszélyes vállalkozás. A terem dugig volt, ennek megfelelően ezer fok volt odabenn. Mi egy szál ingben, pólóban is megsültünk, de természetesen sok helybéli teljes utcai ruházatban, télikabátban, sapkával a fején ülte végig a több mint két órás programot.
A kultúrház viszont egész pofás
A színpadon gyorsan váltakoztak a fellépők, egy-egy csoport általában csak egy, esetleg két számot énekelt el. A színvonal a jótól egészen a szörnyűségesig váltakozott. Hogy nektek is legyen némi fogalmatok az ilyen gálaműsorokról, néhány fellépőt videóra vettem, hogy ti is részesülhessetek belőle. Mondanám, hogy jó szórakozást, de az azért már túl ironikus lenne.
Az "igazi" bábuskák a színpadon
Az első videó egy duett, amelyben a nagy Oroszországról és az iránta érzett szeretetükről énekelnek.
A második videón az eredeti bábuskák láthatók sok más fellépő kíséretében. Az elején azt hittük, hogy a műsor főleg az ő szereplésükből fog állni, de összesen talán csak három dalt énekeltek.
A kevés színvonalas produkció egyikét Udmurtia legünnepeltebb énekesnője, Nagyezsda Utkina adta elő.
A következő filmecskén szereplő nénik még ha nem is énekeltek olyan jól, de legalább viccesek voltak.
Az előadássorozat egyik mélypontja volt ez a Permből érkezett duó, akik a magukra maradt, gyermeküket egyedül nevelő anyákról énekeltek. (A katonának öltözött férfi „civilben” pap.)
A kozák katonáknak öltözött férfikórus üde színfolt volt a fejhangon énekelő nénik és gyerekek között. Több dalt is énekeltek, sajnos pont nem a legjobbat vettem fel tőlük.
És végül jöjjön a kegyelemdöfés! Az apácák dalához inkább nem írnék kommentárt.
A fellépők közül egyébként sokan hoztak ajándékokat is a bábuskáknak. Elsősorban ikonokat az új templomba, de volt egy énekesnő, aki hangsúlyozta, hogy ő a praktikus ajándékok híve, és többek között egy nagy csomag bahillal, azaz nejlon lábzacskóval lepte meg az ünnepelteket. Az esemény legnagyobb sztárvendége a Finnországból érkezett Elias atya volt, aki szintén egy ikont hozott ajándékba. A koncertek utáni fotózkodáson természetesen mindenki vele akart egy fényképen szerepelni.
Elias atya néhány fellépővel
