Mai témánk ismét egy korábban elmaradt poszt ötletéből származik. Még május elején szerettem volna arról írni, hogy tavasszal milyen karbantartási munkákat végeztek a házunk körül, de mivel a változás azóta is folyamatos, így tulajdonképpen most is teljesen aktuális a téma.
Mikor még állt a szomszéd ház
Az egész történet úgy kezdődött, hogy április közepén végre kicsit felmelegedett az időjárás, és szép lassan olvadásnak indult a hótakaró. A hőmérséklet nappal már a pozitív tartományban volt, így el lehetett kezdeni a szabadtéri munkákat.
Tavasszal az első és legfontosabb dolog a tél során felgyülemlett szemét összeszedése. Ilyenkor bukkannak elő a hó által jótékonyan eltakart sörösüvegek, kartondobozok és egyebek, melyeket a kedves polgártársak méltóztattak elszórni a hosszú tél alatt. A mi házunk előtt is volt „termés” rendesen. Többek között erre találták ki a „szubbótnyikot”, a szombatonként önkéntes alapon végzett társadalmi munkát. Hozzánk is jöttek páran szemetet szedni, de azok szerintem fizetett köztisztaságiak voltak. Ezt abból gondolom, hogy nem túl nagy lelkesedéssel dolgoztak, és amikor a délutáni eső eleredt, gyorsan el is iszkoltak a helyszínről, ezért bizony hagytak is a bokrok alján némi szemetet.
Ennyi gyűlt össze fél év alatt
Pár nappal később egy darus kocsi érkezett néhány favágóval. Először csak a házunkkal szemben elterülő őserdőt ritkították meg egy kicsit, aztán később felpattantak a daru kosarába, és nekiestek a bejáratunk mellett álló fa csonkolásának. Kezdetben még csak azt gondoltam, hogy kicsit levágják a nagyon messzire nyúló ágakat. Ekkor még azért szurkoltam, hogy észrevegyék és eltávolítsák a több éve a fa ágai közt lobogó tréningnadrágot meg azt a másik szürke rongyot, amit valaki a felső emeletek egyikéből dobhatott rá a fára. De aztán azt kellett észrevennem, hogy egyre mélyebbre haladnak a fában, és mire visszaértem az ebédből, már csak a puszta fatörzs meredezett a bejárat mellett.
A kertészek munkában
Szép munka volt, gondoltam magamban. Nem tudom, mivel érdemelte ki szegény fa ezt a büntetést. Kívülről nézve egészségesnek tűnt, és a levágott ágaknál se lehetett látni korhadást vagy egyéb betegséget. Egyetlen bűne talán az lehetett, hogy kicsit ferdén nőtt, és nagyon az épület előtt húzódó utacska felé dőlt. Lehet, hogy a gyökerei meg az épület alapjait veszélyeztették? Ezt már sosem fogjuk megtudni, mindenestre a fa maradványa túlélte a műtétet, és a nyár során újabb hajtásokat hozott.
Így nézett ki a fa a csonkolás után. Mellette az egyik új pincetető.
A környező növényzet rendbetétele mellett a házunkat is igyekeztek egy kicsit kicsinosítani. Új tetőt kaptak például a ház előtti pincelejárók. Azért senki ne gondoljon valami komoly esztétikai változásra, mindössze csak annyi történt, hogy az ezeréves fatákolmányt kicserélték egy újra, és a régi rozsdás és horpadt fémlemez helyett egy új, csillogó darabot tettek a helyére. A konstrukció lényege nem változott, ezért szerintem az egyik tető továbbra is az épület alapjaihoz vezeti a róla lefolyó esővizet.
Ez még továbbra is a házat áztatja
De ezen a ponton nem álltak meg az ácsok és tetőfedők, gyorsan eszkábáltak kis ferde tetőcskéket a bejáratok fölött található előtetőkre is. Még egy kis ereszt is szereltek alá, hogy a víz ne a ki- és belépők nyakába folyjon. Igazán dicséretes. A probléma csak az, hogy pont ugyanilyeneket csináltak két éve az elnöki palotával szemben álló házak bejárataira is, és azok a tetőcskék ma már borzasztó állapotban vannak. A fémlemezborítás mindegyiken be van horpadva, el van vetemedve. Az ereszek lógnak, a végük lefittyedt, a víz elvezetésére alkalmatlanok. A fémlemez valószínűleg nincs kellően sűrűn alátámasztva, hogy több hónapon át elbírja az akár egy méteres hó és jég súlyát, és hasonlóan gyengécske az ereszcsatorna is, aminek hófogók híján mindezt a tetőn kéne tartania. Hát persze, hogy lekonyul szegény több száz kiló jég hatására. Valószínűleg ez a sors vár a most még délcegen álló tetőcskéinkre is.
Az új előtető
Az építőmunkások egyébként nem csak a házon szorgoskodtak, hanem a környékén is. Az eddig szabadon álló kukáink kaptak egy kis házikót, így most egy hajszállal rendezettebb képet mutatnak. Továbbá építettek egy kis kerítést is a ház végébe, hogy a szanaszét parkoló autók ne állhassanak közvetlenül a fal mellé.
Már a kukáknak is van hol lakniuk
A szomszédos telkeken se tétlenkedtek az elmúlt hónapokban. Mikor három éve ide költöztünk, a Lenin utcán tőlünk keletre még két régi, lakatlan faház állt, nyugat felé pedig egy megkezdett építkezés félbehagyott alapozása. Így volt ez évekig, de aztán tavaly nekiláttak a faházak bontásának, és mostanra a távolabbi helyén már el is készült egy új irodaház. Amint azt befejezték, idén nyáron hozzáláttak a közelebbi telken is az építkezéshez. Hogy ott mi készül, azt egyelőre nem tudom (valószínűleg egy újabb irodaház), de szeptember óta minden reggel arra ébredünk, hogy ácsolják a zsaluzatot és öntik bele a betont.
A toronyház most nyáron készült el, a mellette lévő bolt egy éve
Ezzel az építkezéssel egy időben a másik magára hagyott telken is felgyorsultak az események. Mielőtt nyáron hazamentem volna a nyári szünetre, már láttam, hogy valamilyen előkészítő munkálatokat végeznek ott. Mire szeptemberben visszaértünk, már álltak a földszint vasbeton oszlopai. Itt is egy irodaépület épül, de ez valamilyen városi, közigazgatási hivatal lesz. A munka egy hónapon át nagyon gyorsan haladt, mert előre gyártott elemekből dolgoztak, és szinte két-háromnaponta nőtt egy-egy emelettel az épület. Most már a falazásnál tartanak, az természetesen már lassabban megy.
Az épülő adminisztratív tömb
Hát így élünk most, két építkezés között, állandó sárban és zajban. Remélhetőleg a munkálatok befejeztével az előttünk lévő kis zöld területet is rendezik majd, de félő, hogy mire arra sor kerül majd, mi már nem leszünk Izsevszkben. Mindenesetre a következő lakónak valószínűleg kellemesebb lesz itt laknia.
