HTML

káma-túra

tárákánok, adminisztrácija, pláckárt, fegyvergyár, gyezsurnaják. Pre- és posztverbális tárgyak, fürdőház-szellemek, neonzöld házak, fél lépcsőfokkal végződő lépcsősorok. Baltyika sör. Kiküldetés&nászút. Orosz és udmurt táj, magyar ecsettel, szemtanúsági múltban. Vot.

Friss topikok

  • bakter19631007: kiszeretnék jutni Izsevszkbe,mint turista mert nagyon sok szép látni való van ,de hogy kezdjek hoz... (2021.02.27. 20:07) 70 éves a béke
  • aszterik: @Yo! Maaan!: melyik hely? Biztos, hogy jól értetted a posztot? (2018.03.25. 10:18) Múzeumok délutánja – Hanti-Manszijszk 2.
  • maxval bircaman megbízott szerkesztő: @Kutya 79: maxval@abv.bg Kösz előre is. (2015.09.25. 15:47) Mai orosz reneszánsz
  • Sulyid: @Kutya 79 Írtam egy privát üzenetet, remélem válaszolsz/válaszoltok majd rá. Amúgy szavaztam is, ... (2015.09.16. 14:57) Búcsúbogrács
  • Kutya 79: @Pupák Pupákovics: Ahh, valóban. Javítottam 1582-re. De, építenek most is faházakat, főleg gyalult... (2015.06.04. 10:30) Kozmodemjanszk házai

Címkék

adminisztrácija (1) Arsan (1) autó (8) Bajkál (5) barátok (10) barlang (1) baskír (1) beszéd (3) Buranovszkije Babuski (2) burját (2) busz (9) család (1) divat (2) dizájn (6) egyetem (10) elektricska (1) építészet (20) esztrád (2) falu (5) fegyver (2) felújítás (2) férfiak (2) film (3) fürdőház (1) Glazov (2) glazov (1) gyár (1) gyezsurnaja (2) Győzelem Napja (2) hanti (3) Hanti-Manszíjszk (1) Hanti-Manszijszk (2) határátkelő (4) háztartás (1) hideg (10) (12) horgász (1) Huzsir (1) Idnakar (1) időjárás (4) Izs (2) Izsevszk (33) izsevszk (4) jég (9) Jekatyerinburg (5) Joskar-Ola (1) jubileumi ünnepség (4) kaja (12) Kalasnyikov (3) Káma (1) karél (1) Kazany (1) képregény (1) kiállítás (7) Kirov-park (2) kolesz (3) komi (3) komi-permják (1) komi-zürjén (1) koncert (2) konduktor (1) konferencia (4) körülmények (24) kotlett (4) Kozmodemjanszk (1) Kudimkar (1) kullancs (1) kultúrsokk (6) Kungur (1) Lada (2) lakás (5) lektorság (2) lőtér (1) Ludorvaj (2) magyar (1) mari (3) marsrutka (3) maszlenyica (1) médiasztárság (2) metallurg (6) metro (1) migrációs kártya (1) monostor (5) mordvin (1) Moszkva (3) művirág (3) múzeum (8) népszokás (6) néptánc (4) népzene (4) nők (1) Olenyi Rucsi (2) Olhon (1) orosz (26) ősz (1) Perm (1) pia (6) plackart (3) pravodnyik (2) repülőgép (2) sár (3) síelés (1) sport (7) számítógép (2) Szarapul (1) szavazás (1) Szentpétervár (4) Szergijev Poszad (1) szibériai út (1) Sziktivkar (1) Szljudjanka (2) szobor (6) szórakozás (11) szúnyog (1) tarakan (3) társadalom (1) tatár (1) tavasz (8) teázás (3) tél (3) temető (2) természet (10) (9) transzformerek (1) UAZ (1) udmurt (18) Ulan-Ude (1) ünnep (6) Urál (1) utak (2) utazás (30) vámnyilatkozat (1) verseny (3) villamos (2) virág (1) Volga (4) vonat (10) Votkinszk (1) ZIL (1) Címkefelhő

Mai orosz reneszánsz

2015.09.25. 13:34 Kutya 79

Joskar-Ola nem egy nagy város, nehéz is észrevenni a térképeken, ennek ellenére már régóta szerepelt azon a listán, ahová még hazautazásunk előtt el akartunk látogatni. Az utazásra végül május végén tudtunk időt szakítani, és hogy mi is volt a motivációnk – azon túl, hogy Joskar-Ola a Mari Köztársaság fővárosa, vagyis „finnugor főváros” –, az hamarosan kiderül.

dscf8503.JPG                 A Brugge part éjszaka

A szombathelyiek számára, meg azok számára is, akik jól ismerik Szombathelyt, bizonyára ismerősen hangzik Joskar-Ola neve. A tájékozottabbak azt is biztos tudják, hogy a szombathelyi Joskar-Ola lakótelep az Oroszországban, azon belül is a Mari Köztársaságban fekvő testvérvárosról kapta a nevét. Innen pedig csak egy apró logikai lépéssel megérthető, hogy a lakótelep szélén álló „Mari ábécé” nem Mari néniről, hanem a mari, vagyis cseremisz népről kapta a nevét. És hogy mindez miért fontos? Hát azért, mert a kölcsönös barátság jegyében természetesen Joskar-Olában is van egy Szombathely lakótelep, benne a Savaria áruházzal! Hát ezt nekünk látnunk kellett, már csak azért is, mert gyerekkoromban többször is megfordultam a már említett Mari ábécében.

Meg aztán hallottuk, hogy a városban nagy építkezések folynak, és hogy egy teljesen új városközpontot építettek, ami szép lett. Vagy ha az nem is, de legalább mindenképpen érdekes. Szóval kihagyhatatlan programnak ígérkezett.

dscf8405.JPG                 Az egyetlen épen maradt régi templom a városban

Joskar-Olában szokatlanul meleg idő fogadott minket, 30 fok volt és szikrázó napsütés. Gyalog indultunk a buszpályaudvarról a szállásunk felé, mert elvileg közel volt, de egy kis navigálási hiba miatt kb. 45 percet bolyongtunk az egyébként nem túl barátságos környéken, mire végre ráleltünk. A hosztel egy autómosó műhely fölött helyezkedett el és nem volt valami tip-top állapotban, de azért két éjszakára nekünk megfelelt. Ami viszont igazán furcsa volt – és ez csak este derült ki –, az az, hogy a tulaj a hosztel nappalijában, egy alvásra egyébként teljesen alkalmatlan kanapéra kucorodva aludt a maga legalább 120 kilójával. Gondolom, ha nem lett volna foglalt az összes szoba, akkor valamelyik üres szobában aludt volna.

Miután lepakoltuk a holmijainkat, egyből Szombathely felé vettük az utunkat. Már alig vártuk, hogy lássunk egy jó kis szocialista lakótelepet! Utunk odafelé egy, az Erzsébet-hídra hajazó kis gyalogoshídon vezetett át, melynek a túlsó végén a helyi szabadstrand terült el. Nagyon bájos kis hely volt a régimódi vascsövekből készült játszóterével és a fémlemezből formázott, fixen telepített színes napernyőivel. A víz ugyan még hideg volt, de a fiatalokat ez nem zavarta, vidáman kergették egymást a vízben, míg az idősebbek inkább csak a homokos parton napoztak.

dscf8069.JPG                 Kiköpött Erzsébet-híd, nem?

dscf8078.JPG                 A helyi plázs

Szombathely negyedből már messziről is jól látszik a város legmagasabb épülete, a kb. 20 emeletes téglaszínű toronyház, melynek a tetején a kilátó szinten, hajdanán menő étterem működött. Talán nemsokára újra lesz rá kereslet, mert a lakóteleppel ellentétes oldalon, a folyó és a régi, illetve a megújuló városmag felé szép lehet a kilátás. Maga a lakótelep nem egy különleges alkotás. Az átlagosnál egy kicsit jobb állapotú, de azért mégis csak elég egyhangú lakókörnyezet. A Savaria áruházba sajnos nem tudtunk bemenni, mert az is zárva volt, éppen átépítették. Végül csak pár fotót készítettünk az előtte álló római nőt mintázó szoborral, amelyet a magyarországi Szombathely városa adományozott Joskar-Olának.

dscf8093.JPG                 A város legmagasabb épülete

dscf8100.JPG                 Szombathely

A városnak van még egy Magyarországi kötődésű része, a Vas megye után elnevezett улица Вашская, ami oroszul nagyjából annyit jelent, hogy „vasi”, „vas megyei”. Mivel a helyiek többségének Vas megyéről fogalmuk sincs, ők csak annyit tudnak értelmezni belőle, hogy ваш = 'a ti...tok, az ön...ja ('a tiéd', 'az öné'). Erre aztán ők viccesen annyit szoktak reagálni, hogy ennyi erővel az utca neve lehetne Нашская is (наш = 'a mi...unk, a miénk'), hiszen annak sincs semmi értelme.

dscf8463.JPG                 Ezek is Szombathely házai

dscf8323.JPG                 Az ajándék szobor, a Savaria áruház és mi

A lakótelep után a szomszédos folyóparti területre sétáltunk át, ahol hatalmas erőkkel épül Joskar-Ola új városközpontja. A nagyja már kész van, már birtokba is vették az emberek az új sétányokat, de a déli részen még folyik az építkezés. A hatalmas városrekonstrukcióba a 2007-es évben kezdtek bele a Mari Köztársaság akkori és az azóta is regnáló elnöke, Leonyid Igorevics Markelov rendelete és elképzelése alapján. Azt, hogy az ő elképzelései alapján épül a terület, a szó legszorosabb értelmében kell érteni, ugyanis az építészcsapat az ő utasításait követve tervezte meg ezt a városrészt. Az épületeken tulajdonképpen az ő ízlésvilága jelenik meg. Az elnök úr valószínűleg valamilyen gazdag reneszánsz mecénás helyébe képzelheti magát, aki szabadon szórhatja a közpénzt a számára szimpatikus célokra. Hogy ezt finoman jelezze is a város lakóinak, giccses szobrokkal is telepötyögtette a várost, amelyek megformált alakjai, hogy, hogy nem, szintén épp L. M. monogramú nevet viselnek.

dscf8641.JPG                 A Nemzeti Galéria épülete

Egy ekkora beruházás természetesen könnyen a korrupció melegágya is lehet. Már az is furcsa, hogy egy városnegyed-léptékű fejlesztésre nem írtak ki tervpályázatot (nemzetközit esetleg?), bár e fölött talán még nagyvonalúan el lehetne siklani. Ezen felül hallottunk még mindenféle városi legendákat családi, gazdasági és politikai összefonódásokról, meg többszörösen túlárazott költségvetésekről, de ezek igazságtartama után nem volt kedvünk, időnk nyomozni.

dscf8196.JPG                 Meseváros

Na de hagyjuk az ilyen kicsinyességeket és lássuk inkább, hogy mit is álmodott nekünk Markelov úr. Messziről nézve az összkép tetszetős. A többnyire vörös téglaszínű, három- és négyemeletes házak szép zárt sorban állnak egymás mellett a folyó partján. Egészen európai látvány. A kompozíció akkor válik egy kicsit zavarossá, ha közelebb megyünk a házakhoz. Egy részük a Hanza-városok hangulatát próbálja idézni, mások pedig velencei mintákat követnek, miközben helyenként felbukkan köztük egy-egy, a moszkvai Kremlből kölcsönvett motívum. Azt hiszem, Era jól fogalmazta meg az egész hangulatát, hogy kicsit olyan ez, mintha a Süsü, a sárkány díszletei elevenedtek volna meg.

dscf8218.JPG                 A bábszínház és egy új kápolna

Ettől függetlenül nagyon kellemes volt sétálgatni ott a parton, csak kár, hogy a nagy építkezések során arra nem fordítottak figyelmet, hogy fákat is ültessenek oda. Szinte mindent leburkoltak egyen szürke műkő burkolattal, alig maradt egy kis zöld sáv helyenként a házak előtt, de sehol egy kis virágágyás, sehol egy új fa. Arról nem is beszélve, hogy a folyót masszív betonrézsűvel választották el a promenádtól, nehogy valaki is a víz közelébe mehessen. Talán a tavaszi áradások indokolták ezt? Nem hiszem…

dscf8251.JPG                 A már majdnem kész székesegyház

Azért természetesen a városból nem csak Szombathely lakótelepet meg az új tópartot néztük meg, hanem a régebbi, szocialista városmagban is kószáltunk egy kicsit. Itt már a régi várostervezőknek köszönhetően sokkal több zölddel találkozhatunk. A város tengelyét egy több kilométer hosszú, az Andrássy útra emlékeztető sugárút adja. Sima hétköznap este volt, mikor ott jártunk, de az utca tömve volt emberekkel. Sétáltak, beszélgettek, fagyiztak, a gyerekek a szökőkutak vizével játszottak. Nagyon élő és vidám volt a város. Izsevszkben csak ünnepnapokon tapasztaltam hasonló tömeget, pedig az legalább kétszer akkora város. Mennyit számít, ha vannak olyan helyek a városban, ahova érdemes kimenni levegőzni.

dscf8262.JPG                 Az élettel teli sétány

dscf8288.JPG                 Óriáskeréken is ültünk

Utolsó nap ebédre Tánya barátnőnk – aki egyébként a három nap alatt végig kifogyhatatlan energiával kísérgetett minket – egy hagyományos mari ételeket készítő étterembe kalauzolt el minket. Az egyik specialitás, amit megkóstoltunk, a háromrétegű palacsinta volt. Era túrós, én zabkásás változatban kértem. (Pontos receptet és leírást az alábbi linken találtok.)

dscf8629.JPG                 A zabkásás palacsintám

Ebéd után még visszamentünk egy kicsit a strandra napozni, mert olyan szépen sütött a nap. Egy idő után arra lettünk figyelmesek, hogy egyre sötétebb füst száll fel a tóvá szélesedett folyó túlpartjáról, egészen abból az irányból, ahol a mi szállásunk volt. Egyre többen kezdtek felfigyelni a látványra, és aztán, mikor már kisebb robbanások hangját lehetett hallani, már mindenki csak a füstöt figyelte. A kisebb robbanásokat aztán két nagyobb is követte. Ekkorra már szerencsére a tűzoltóautók szirénáit is lehetett hallani, ahogy folyamatosan közelítenek a városban a tűz színhelyéhez.

Kicsit izgatottan tértünk vissza a szállásunkhoz a cuccainkért, de a tulaj megnyugtatott minket, hogy csak pár garázs gyulladt ki nem messze onnan, és a bennük lévő gázpalackok robbantak fel. Állítólag szerencsére senkinek se esett baja.

Hazafelé úton mind a ketten megállapítottuk, hogy nagyon jó kis kirándulás volt ez Joskar-Olában. Hogy ez pontosan minek köszönhető, azt nem tudjuk, talán a szép időnek, vagy a szokatlan, mégis egész kellemes városnak, esetleg Tányja lelkes idegenvezetésének? Valószínűleg mindezeknek együtt.

3 komment

Címkék: utazás építészet mari Joskar-Ola

A bejegyzés trackback címe:

https://kama-tura.blog.hu/api/trackback/id/tr537819400

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kutya 79 · http://kama-tura.blog.hu 2015.09.25. 15:41:06

@maxval bircaman megbízott szerkesztő: Szia!
De megvan természetesen nagyban is, 3200/2400 méretben. Hova küldjem?
süti beállítások módosítása