A nyájas olvasó korábbi posztunkból már ismerheti, hogy milyen szép lakás jutott nekünk itt Izsevszkben, de arról még nem írtunk, hogy milyen is egy ilyen posztszocialista lakókomplexumban lakni. Hogy semmi ne maradjon ki, haladjunk megint szép sorjában befelé.

A bejáratunknál található a kaputelefon, melyen idegenek is rendszeresen becsöngetnek, hogy bejöhessenek a házba. Leginkább a takarítónő szokott rá, hogy kora reggeli ébredésünkről gondoskodjon, pedig szerintem az alattunk lévő irodába is nyugodtan becsöngethetne. Időnként még a madárcsicsergést imitáló csengőnket is megnyomja, hogy vizet kérjen tőlünk a felmosáshoz.

A fürdőszobában visszaérkezésünk után kicseréltük a szivacsos vécédeszkát egy hagyományos fehér műanyag alkalmatosságra. A dolog némi komplikációval járt, ugyanis előtte nem láttam, hogy a több tíz kilót nyomó víztartályt is a deszkát rögzítő két kis csavar fogja hozzá a vécécsészéhez. Míg a korábbi deszka ujjnyi vastag csavarjai még éppen elbírták a súlyt (bár alaposan meg voltak görbülve), addig az új deszka ceruzavékonyságú műanyag csavarjaira és a tartályból a csészébe vezető kis csövecskére már nem mertem ráterhelni a hatalmas súlyt. Végül remek műszaki érzékemnek köszönhetően egy tekercs vécépapírral támasztottam ki a tartályt a falhoz, hogy ne legyen csőtörés a fürdőszobánkban.

                A tartály konzolosan lógna a csészéről, de én kitámasztottam!

A mosógéppel viszont továbbra sem sikerült zöld ágra vergődnünk. Hiába tekergetem a programkapcsolót és nyomogatom a beragadt centrifugagombot, nem hajlandó centrifugálni. Elég kellemetlen mosás után a jéghideg vízzel kiöblített ruhákból kézzel kifacsarni a vizet, hogy ne a farostlemez padlót áztassák el. Annyi előrelépés mondjuk történt, hogy rájöttem, a mosóprogram után külön el kell indítani egy öblítés-, majd egy szivattyúzás-programot is, hogy tiszta ruhákat kapjunk végül. Továbbá megoldódott a fürdőszobát keresztbe átszelő két gumicső rejtélye is: az egyiken a hideg-, a másikon pedig a melegvizet (!!!) szívja a mosógép. Hát így működik egy korszerű szovjet mosógép.

                Ezt a típust nem ajánlom senkinek

A konyhában szerencsére jobb a helyzet, ott csak a mosogatás okoz némi problémát. A mosogató fölött található gázkazán ugyanis csak akkor kapcsol be, ha nagy sugárban folyatjuk a melegvizet a mosogatóba. A vízcsap végéről viszont hiányzik az a kis áramlást szabályzó drótfonat, ezért össze-vissza fröcsköli a vizet, hamar eláztatva mindent. Ha viszont csak csurgatjuk a vizet, nem jön a meleg. Ezért azt találtam ki, hogy mosogatáshoz kicsit megnyitjuk a fürdőszobai csapot is és a konyhait is, és így már kisebb vízsugár mellett lehet mosogatni. Hogy ne legyen annyira pazarló ez a módszer, időnként a mosogatást és a fürdést össze szoktuk kötni, míg az egyikünk mosogat, a másiknak megtelik a kád forró vízzel.

                A fürdővíz magától ilyen zöld

A kazánunktól egyébként egy kicsit tartok, ugyanis mikor belobban, akkora lökéshullám megy végig a lakáson, hogy érezni a gyomrunkban, és még a gipszkarton válaszfalak is beleremegnek.

                A szekrényben rejtőzik a kazán

A konyhában gyűlnek még az üres sörös-, pezsgős- és egyéb üvegek, amelyeket a helyi üvegvisszaváltó rendszer hiányában nem tudunk hova elvinni. Egyszer láttam egy kicsit lepattant fickót a vizes bódé mellett, aki rekeszekbe gyűjtötte az üvegeket. Hozták is hozzá folyamatosan a helyiek a palackokat, talán ő fizet is érte, de hogy mikor „rendel”, azt nem lehet tudni.

                Támadnak az üres üvegek (nem mindet mi ittuk)

A konyhából a nappaliba érve szembe találjuk magunkat a tükrös ajtós ruhásszekrényünkkel. Mivel a fürdőszobánkban se mosdó, se tükör nincs, jobb híján a hokedlikre állított lavór segítségével szoktam itt borotválkozni. Sajnos a tükör túl alacsonyan van (vagy én nőttem túl nagyra), de mire a feléhez érek a borotválkozásban már megfájdul a hátam a sok hajlongástól. Emiatt mostanában nem olyan gyakran borotválkozom.

                Jobb híján...

Amióta enyhült az időjárás, a buszablakos verandánkon már általában 0 fok feletti van a hőmérséklet. Ez viszont az eddig „megfagyott” szagok felerősödését is jelenti. Újra határozottan érezni az átható macskahúgyszagot, amelyre beköltözésünkkor csak gyanakodtunk. Ha kicsit melegebb lesz az idő, kénytelenek leszünk egy alaposabb takarítást végezni ott, mert jó lenne tavasszal inkább oda teregetni a ruhákat.

                Ezzel a látvánnyal nem lehet betelni

A szobákban viszont most is meleg van. Kicsit féltem, hogy télen, a nagy hidegben elég meleget fog-e adni a távfűtés, de szerencsére nem kellett csalódnunk. Ugyan a leghidegebb napokban pulóverben voltunk a lakásban, de ez tulajdonképpen normális. Most viszont már túl sok is a jóból, szívesen visszavennénk a fűtésből, de nem lehet, a radiátorok nem szabályozhatóak. Éjjelente gyakran arra ébredünk, hogy már megint szaunázunk a szép virágmintás takaróink alatt.

Reggelente viszont, ha a takarítónő mégse csengetne, a szomszédban lakók reggeli készülődésére ébredünk. Nem tudom, miből lehet a két lakás közötti fal, de ha jól tudnánk oroszul, érteni lehetne, hogy mit beszélgetnek egymással. Akaratomon kívül is tudomást szerzek róla, hogy a szomszédban lakó hölgy megint fürdött és ezért haját szárítja, vagy újra kinőttek a szőrszálak a lábán és ezért epilálja azokat.

Hát ilyen bensőséges viszonyok alakulhatnak ki egy kívülről komornak tűnő ház falain belül.