Villamosozni jó! Szeretem a villamosokat, mert olyan aranyosak, olyanok, mint a vonatok, csak kicsiben. Mintha önmaguk is játékvonatok lennének a város terepasztalán. Ha tehetem, Pesten is mindig villamossal utazok, mert gyorsabb, mint a busz, és közben kényelmesen lehet nézni a várost, nem úgy, mint a metrón. Ismeretlen városban pedig különösen, hiszen a villamos útvonala kiszámítható, arra megy, amerre a sínek is vezetnek, nem fog hirtelen befordulni a következő sarkon és eltérni a kívánt útiránytól. Ilyen okokból itt Izsevszkben is leginkább villamosozok, ha messzire kell menni.

                A város térképe a villamoshálózattal

Az iszevszki villamoshálózat nyugat-európai mércével mérve nem túl régi, az első járat 1935. november 18-án indult, de hát mit is várnánk egy olyan várostól, amit alig 250 éve alapítottak. (Az izsevszki villamosozás rövid történetéről itt lehet olvasni.) 2010-ig 12 járat üzemelt a hálózaton, de abban az évben megszüntették a 6-os járatot, amelyet az 5-ös járat meghosszabbításával pótoltak. A hálózat érdekessége, hogy Budapesttel ellentétben a járatok nem egymástól elkülönülve járnak (egy sínpáron csak egy járat), hanem nagy átfedéssel. Mindössze 6 végállomás van a városban és egy végállomásból 3-4 járat is indul a város többi különböző végállomására. Így ha el akarunk jutni A-ből B-be, jó eséllyel lesz egy olyan járat, amely pont arra halad, amerre nekünk van dolgunk. Igaz, néha sokat kell várni, mire jön a megfelelő járat, de aki spórolni akar az átszálláson, az ne siessen. Hétvégén és csúcsidőn kívül egy kicsit rosszabb a helyzet, ugyanis vannak olyan járatok (a térképen sárgával jelölve), amelyek ilyenkor nem közlekednek. A járatok követési ideje nagy átlagban 10 perc körül van, természetesen csúcsidőben kicsit sűrűbben, estefelé pedig ritkábban járnak. Ez kicsit ritkának tűnhet, viszont a belvárosi vonalszakaszokon, ahol akár öt-hatféle villamos is közlekedik, néha egymást érik a kocsik a pályán.

                A járatok és a megállók

A járatokat a számozáson túl színkóddal is ellátták. Jó ötletnek tűnik, bár logikát nem sikerült felfedeznem a különböző járatok jelölésében. Léna barátnőnk elmesélése alapján régen, amikor még minden villamoson színes táblák voltak, este már messziről lehetett látni, melyik villamos közeledik. Mostanra már kopnak a régi táblák és nem mindig tesznek színeset a régiek helyére, ráadásul az újabb kocsikon olyan kicsi a járatjelölés helye, hogy még közelről is nehéz elolvasni.

                A színkódok a járatokhoz (a 6-os megszűnt)

         A 75 éves villamosozásnak szentelt "múzeumvillamos" érkezik az állatkerthez

A járműpark nagy részét a régi Tatra T3-asok és a valamivel újabb Tatra T6B5-ös kocsik alkotják. Ezeken kívül jár még három vagy négy modernizált Tatra T3-as és van egy СПЕКТР-1-ese és egy Tatra 71-619-ese is a közlekedési vállalatnak, de azokat nem látni az utcákon. A régebbi fotókon látni, hogy korábban kettesével összekapcsolva is jártak a szerelvények, de ma már, valószínűleg a nagyobb autóforgalom miatt, csak egyesével gurulnak. A villamosok érdekessége, hogy csak az egyik végükön van vezetőfülke, ajtajaik csak a jobb oldalon vannak és az összes ülés (kettő kivételével) a menetirányba néz. A villamosok a végállomásokon nagy hurkokon fordulnak meg, nem úgy, mint nálunk, hogy a vezető átsétál a szerelvény másik végébe. A villamosokat nemrég szerelhették fel utastájékoztató rendszerrel, amely mindig pontosan működik. Az állomásokon bemondja, hogy hol vagyunk, figyelmeztet az ajtók záródására (nincs csörgés, sípolás, aki nem figyel, odacsukják), majd elmondja, hogy mi lesz a következő állomás.

                Egy T3-as reklámmal borítva

A kocsik állandó „kelléke” a konduktor, aki általában néni, és aki menet közben a jegyeket árulja. Ha kevesen vannak a villamoson, akkor két megálló közt bőven van ideje kényelmesen ücsörögnie a számára külön fenntartott, kényelmesebb és magasabb ülésen. Viszont ha tömve van a szerelvény, akkor nem elég, hogy az emberek is alig férnek el, tovább tetézi azzal a helyzetet, hogy ő maga is furakodik keresztül a tömegen, miközben azt kiabálja, hogy ki nem vett még jegyet. Ilyen alkalmakkor néha elegem van belőlük, mert nem szeretem, amikor minden egyes alkalommal arrébb taszajt, amikor elhalad mellettem. A vonaljegy készpénzzel fizetve 13 rubel (kevesebb mint 100 Ft), de akinek van csippel ellátott feltöltőkártyája, annak csak 12 rubelbe kerül. A jegynyomtató készüléket a konduktor magán hordja és attól függően, hogy pénzzel vagy kártyával fizetnek neki, a saját, vagy az utazó kártyáját tartja a leolvasó elé, ami ennek hatására nyomtat egy jegyet. Azt leszámítva, hogy elég ócska meló és hogy a konduktor is foglalja a helyet a kocsiban, elég jó megoldás, mert a bliccelés szinte kizárt. Amióta itt vagyok, egyszer fordult elő velem, hogy a nagy tömegben nem ért el hozzám és nem fizettem. További előnye, hogy a nagyon részegeket letereli a járműről, a hajléktalanok (ha egyáltalán vannak errefelé) fel se szállnak, illetve, hogy nincsenek a villamosok agyonfirkálva és széthasogatva, mert gondolom, a konduktor ott helyben törné le a kezét a rongálónak. A villamoson adományok reményében zenélő fiatalokat viszont nem szokta bántani. Végül is miért is kéne, hiszen kellemes hangulatot teremtenek harmonikájukkal az utazás nem túl izgalmas perceire.

                Egy T3-as belseje, kék-sárgában a konduktor

A villamosmegállókról külön posztot lehetne írni -- talán majd fogok is. Ahány megálló, annyiféle. Közös jellemzőjük, hogy piros-fehér színösszeállításban pompáznak és úgy néznek ki, mintha fiatal egyetemista építészhallgatók tervezték volna őket az orosz konstruktivista elődök által ihletetten. Vannak viszont olyan helyek is a városban, ahol még járdaszigetre se futotta, és a villamosból közvetlenül a 2x2 sávos utca közepére, az autók közé kell leszállni. Ilyen az a megálló is, ahonnan az egyetemre szoktam indulni. Míg a villamosra várakozok az út közepén, ahol az autók felé hátrálva az érkező villamos miatt, hol a sínek felé közelítve az autók elől, gyakran úgy érzem magam, mint egy kezdetleges számítógépes játék főhőse, aki próbálja kikerülni a felé közelítő akadályokat. Szerencsére, egyelőre sikeresen.

                Villamosmegálló Metallurgban

                A képen elrejtettünk egy villamosmegállót (itt kell az autók közé leszállni)

Ugyan itt Izsevszkben nincs Combino, de talán nem is hiányzik, hiszen a régi Tátrákon majdnem olyan hangulatos a villamosozás, mint nálunk a pár éve kivont UV-ken volt, az újabb Tátráknak meg pont ugyanolyan hangjuk van, mint az otthoniaknak. Ha valaki mégis ide vágyik, itt egy kis viedó, amit a neten találtam, az izsevszki villamosozásról. Sajnos az eredeti hang helyett zenét kevertek alá, így a harmonikás hangja nem hallható. Valószínűleg egy 10-es villamoson készülhetett (T6B5-ös típus), amint a Lenin utcán halad a Vorovszkovo utcai megállótól a "Május elseje" bank mellett (én itt szoktam felszállni) a Vörös hadsereg utcáig. Kellemes utazást!

10-es villamossal a Lenin utcán