Két hete egy rövid kiruccanást tettünk, hogy mi is leadhassuk voksainkat az idei parlamenti választásokon. Sajnos nekünk nem adatott meg az a lehetőség, ami a határon túli magyaroknak, hogy levélben szavazhassunk, nekünk ehhez a legközelebbi magyar konzulátusig, jelen esetben a 700 km-re levő Jekatyerinburgig kellett utaznunk. Így hát időt, pénzt, fáradságot nem kímélve vonatra szálltunk, és meg se álltunk az Urál fővárosáig.

                A Szent János templom

Ha már elmegyünk szavazni, akkor már a városban is körbenézünk egy kicsit, gondoltuk. Ugyan majdnem két éve már jártunk ott (poszt 1, poszt 2, poszt 3), de volt még néhány dolog, ami akkor kimaradt, és most részben ezeket akartuk bepótolni, részben pedig szerettünk volna egy kicsit pihenni, kikapacsolódni. Már vágytunk némi környezetváltozásra közel kéthónapnyi Izsevszk után.

                Épül az új Jekatyerinburg

Ennek megfelelően nem is volt konkrét útitervünk, csak néhány helyszínt jelöltem meg a térképen, ahová szerettem volna elmenni. Az idő nagy részét némileg céltalan lófrálással töltöttük ezek között a célpontok között. Ha kedvünk támadt, beültünk valahová egy kávéra vagy egy falat kajára, aztán mentünk tovább. Így fordulhatott elő, hogy a legérdekesebbnek gondolt dolgot végül sikerült kihagynunk.

                Régi ház a folyóparton

Szerettünk volna felmenni a város legmagasabb toronyházának a tetején kialakított kilátóba, de szombaton, amikor még alkalmas lett volna ilyesmire az időjárás, nem arra kanyarodtunk, és végül elnapoltuk vasárnapra. Vasárnap viszont teljes ködbe borult a város és szakadatlanul esett a havaseső, úgyhogy semmi értelme nem lett volna kifizetni több száz rubelt, hogy még közelebbről bámulhassuk a felhőt. Úgyhogy aznapra – többek között – be kellett érnünk az ugyanennek az épületnek az aljában berendezett, Viszockijról szóló kiállítás megtekintésével. Hogy miért pont Jekatyerinburgban van róla egy kis kiállítás, az a tárlat megtekintése után sem volt egészen világos. Különösebb szál nem fűzte a városhoz, mindössze annyi, hogy karrierjének elején részt vett egy hosszabb turnén, amely egyik központi állomása itt volt, így több hetet töltött az Urál szálló egyik szobájában.

                Viszockij és a Mercedese

                Állítólag így nézett ki a szobája az Urál szállóban

De nem ez volt az egyetlen kiállítás, amit megnéztünk a kirándulás alatt. A sétálóutcáról nyílt egy galéria, ami orosz avantgárd festőkkel csalogatta a látogatókat. Sikeresen, ugyanis mi is bementünk, de sajnos a tárlat csak egyetlen teremnyi avantgárd művet tartalmazott, a nagyja inkább az azt követő szocreál korszakból származott. Érdekesek voltak a csillogó arcú fejőnők és az izmos bányászok is, de azért mégis egy kicsit másra számítottunk.

                Kenuzni 3 fokban is lehet!

Hasonlóan a kiállításhoz némi csalódást okozott az Uráli Állami Egyetem kertje is, ahová azért zarándokoltunk el, mert a Google Earth-ön kiállított repülőgépeket láttam ott. A gépek tulajdonképpen tényleg ott is voltak, csak sajna a zárt kerítés mögött, így azokat tüzetesebben nem tudtuk megvizsgálni. Helyettük a közeli botanikus kertben tett sétával és az azzal szomszédos tűzoltóakadémia előtt kiállított tűzoltókocsik látványával vigasztalódtunk.

                Ennyi látszott a repülőkből

                Egy ГАЗ-51 '61-ből

Érdekes módon a kirándulásunk legkellemesebb pillanatai is a tűzoltókhoz kapcsolódnak, ugyanis szombat este egy tűzoltós tematikájú bárba ültünk be, hogy igyunk pár sört. A hely dizájnja határozottan jó volt, kezdve a bárpultnak beállított ZIL tűzoltókocsitól a falak és az oszlopok előtt futó vörös tűzivízvezetékeken át a pincérek tűzoltós egyenruhájáig. A hangulatot egy kis kéttagú zenekar is fokozta, akik ismert és kevésbé ismert feldolgozásokat játszottak egész színvonalas módon.

                Ez is egy tűzoltós kocsma, de mi egy másikban voltunk

A nagy eseményről, mármint a szavazásról, sajnos nem készíthettünk fényképet. Ettől függetlenül nagyon kedvesen fogadtak minket a konzulátus irodájában. A voksok leadása után egy kicsit még elbeszélgettünk az ottani dolgozókkal. Ők kérdezték, hogy mi járatban vagyunk errefelé (ahol a madár se jár) és hogy van-e valami problémánk, tudnak-e segíteni valamiben. Mi pedig a felől érdeklődtünk, hogy kik voltak a többi szavazók. Összesen 10-en voltunk regisztrálva Jekatyerinburgba, abból gondolom 3-4 a konzulátusi munkatársak közül került ki, páran előttünk valamilyen konferencián vettek épp részt és ezért voltak a városban, ketten ugye mi voltunk, és volt még két valaki, akik majd csak utánunk szavaztak.

A magyar konzulátus amúgy - több más nemzet külképviseleti szervezeteivel együtt - egy felújított és kicsit átalakított ipari épületben található. Vagy új, csak úgy néz ki, mintha? Na mindegy… Erről se csináltam fotót, mert nagyon marcona katonák álltak előtte őrt, és nem akartam magamra haragítani őket, de azért találtam a neten egy fotót a házról.

                alexkr00 képe a konzulátusi épületről

De nem csak a konzulátuson éreztük úgy, hogy folyamatosan szemmel tartanak minket, hanem sajnos a saját szállásunkon is. Azt leszámítva, hogy tényleg a város kellős közepén, közvetlenül a sétálóutca szomszédságában helyezkedett el, és hogy orosz mércével mérve mindenképpen szépen volt felújítva a lakás, nem voltunk vele maximálisan elégedettek. A szobánk ugyanis egy ablaktalan luk volt, amit a nappali egyik sarkából választottak le vékony gipszkarton falakkal. Csupán egy kis fix bevilágítóablakon keresztül kaptuk a fényt a nappaliból, így a szobát ki se lehetett szellőztetni, és a beígért légkondi helyett is csak egy ventilátor volt benne. Ráadásul a hosztelban 24 órás portaszolgálat volt, ezért valamelyik recepciós lányka folyamatosan az amerikai-konyhás nappaliban tartózkodott. Mivel a falak elég vékonyak voltak, még az is behallatszott, ahogy az internet böngészése közben az egér görgető gombja recsegett. Reggel pedig arra ébredtünk, hogy a szomszédos szobában lakó srácok elkezdték a konyhában megtárgyalni a recepciós csajjal, hogy mit is főzzenek aznap este vacsorára. Szóval nem volt a hely valami jó választás, de nem csináltunk belőle problémát, mert csak egy éjszakát voltunk ott, és a személyzet is kedves volt hozzánk.

                Ez a graffiti meg csak úgy tetszett

Összességében azért jól éreztük magunkat Jekatyerinburgban. Jól esett a kikapcsolódás, a kicsit másmilyen, városiasabb, rendezettebb környezet. A konzulátuson invitáltak minket, hogy jöjjünk az EU-s és az önkormányzati választások alkalmával is, de azoknak talán nincs akkora tétje, hogy még egyszer ennyi pénzt költsünk a szavazás miatt. Meg aztán jó dolog Jekatyerinburgba utazni, de mást is szeretnénk még látni ebből az országból.