HTML

káma-túra

tárákánok, adminisztrácija, pláckárt, fegyvergyár, gyezsurnaják. Pre- és posztverbális tárgyak, fürdőház-szellemek, neonzöld házak, fél lépcsőfokkal végződő lépcsősorok. Baltyika sör. Kiküldetés&nászút. Orosz és udmurt táj, magyar ecsettel, szemtanúsági múltban. Vot.

Friss topikok

  • aszterik: @Yo! Maaan!: melyik hely? Biztos, hogy jól értetted a posztot? (2018.03.25. 10:18) Múzeumok délutánja – Hanti-Manszijszk 2.
  • maxval bircaman megbízott szerkesztő: @Kutya 79: maxval@abv.bg Kösz előre is. (2015.09.25. 15:47) Mai orosz reneszánsz
  • Sulyid: @Kutya 79 Írtam egy privát üzenetet, remélem válaszolsz/válaszoltok majd rá. Amúgy szavaztam is, ... (2015.09.16. 14:57) Búcsúbogrács
  • Kutya 79: @Pupák Pupákovics: Ahh, valóban. Javítottam 1582-re. De, építenek most is faházakat, főleg gyalult... (2015.06.04. 10:30) Kozmodemjanszk házai
  • maxval bircaman felelős szerkesztő: Szép. (2015.05.10. 08:59) Finnugor szépségek

Címkék

adminisztrácija (1) Arsan (1) autó (8) Bajkál (5) barátok (10) barlang (1) baskír (1) beszéd (3) Buranovszkije Babuski (2) burját (2) busz (9) család (1) divat (2) dizájn (6) egyetem (10) elektricska (1) építészet (20) esztrád (2) falu (5) fegyver (2) felújítás (2) férfiak (2) film (3) fürdőház (1) glazov (1) Glazov (2) gyár (1) gyezsurnaja (2) Győzelem Napja (2) hanti (3) Hanti-Manszíjszk (1) Hanti-Manszijszk (2) határátkelő (4) háztartás (1) hideg (10) (12) horgász (1) Huzsir (1) Idnakar (1) időjárás (4) Izs (2) Izsevszk (33) izsevszk (4) jég (9) Jekatyerinburg (5) Joskar-Ola (1) jubileumi ünnepség (4) kaja (12) Kalasnyikov (3) Káma (1) karél (1) Kazany (1) képregény (1) kiállítás (7) Kirov-park (2) kolesz (3) komi (3) komi-permják (1) komi-zürjén (1) koncert (2) konduktor (1) konferencia (4) körülmények (24) kotlett (4) Kozmodemjanszk (1) Kudimkar (1) kullancs (1) kultúrsokk (6) Kungur (1) Lada (2) lakás (5) lektorság (2) lőtér (1) Ludorvaj (2) magyar (1) mari (3) marsrutka (3) maszlenyica (1) médiasztárság (2) metallurg (6) metro (1) migrációs kártya (1) monostor (5) mordvin (1) Moszkva (3) művirág (3) múzeum (8) népszokás (6) néptánc (4) népzene (4) nők (1) Olenyi Rucsi (2) Olhon (1) orosz (26) ősz (1) Perm (1) pia (6) plackart (3) pravodnyik (2) repülőgép (2) sár (3) síelés (1) sport (7) számítógép (2) Szarapul (1) szavazás (1) Szentpétervár (4) Szergijev Poszad (1) szibériai út (1) Sziktivkar (1) Szljudjanka (2) szobor (6) szórakozás (11) szúnyog (1) tarakan (3) társadalom (1) tatár (1) tavasz (8) teázás (3) tél (3) temető (2) természet (10) (9) transzformerek (1) UAZ (1) udmurt (18) Ulan-Ude (1) ünnep (6) Urál (1) utak (2) utazás (30) vámnyilatkozat (1) verseny (3) villamos (2) virág (1) Volga (4) vonat (10) Votkinszk (1) ZIL (1) Címkefelhő

Hőhullámok, hidegrázás

2014.05.06. 17:11 aszterik

Több mint másfél évnyi hallgatás után végre én is újra hallatom a hangom a blogunkon. Mindennapos hőhullámaimról, hideghez és meleghez való viszonyomról fogok most írni.

Nem-oroszországi ismerőseink gyakran kérdezgetik, hogy hogy bírjuk itt a telet, és én erre rendre azt válaszolom, hogy engem nem a tél keménysége, hanem annak hossza visel meg. Igaz, a legkeményebb, januári fagyokat általában Budapesten vészeljük át, úgyhogy arról tulajdonképpen nincs is tapasztalatunk, hogy milyen az élet mínusz 37 fokban, csak arról van, hogy mínusz 30-ban milyen.

P1290134.JPG       Nem Csikiril, hanem Nyecskino, nem -30, hanem -15 fok, nem este, hanem napközben, de egyébként ideillik ez a kép

Hát ilyen: kellően réteges öltözködéssel, a szabadban kellően kevés időt töltve elviselhető. Udmurtia éghajlata száraz kontinentális, a száraz hideg pedig állítólag kellemesebb, mint a párás. Az én legkellemetlenebb élményem a hideggel kapcsolatban az volt, amikor az Izsevszk melletti Csikiril település síbázisán voltunk egy este, fútt a szél, de mi le akartuk síelni a drága bérletünket, mert sílesiklani jöttünk ám, nem sífutni, és az utolsó egy órában mindkettőnk keze igencsak didergett már a foszlott síkesztyűben, de mi csak rendületlenül vontattuk magunkat fel s siklottunk alá a dombról a süvítő szélben. Amikor végre lesíeltük a lesíelendőt, és bementünk az épületbe, ujjainkban előbb pontszerű, szúrós fájdalmat éreztünk, ami egyre erősödött és erősödött, nekem egészen addig, hogy a fájdalomtól kétrét görnyedve már-már jajveszékelni, óbégatni kezdtem, mire elküldtek az elsősegélyponthoz, ahol a bácsi alkoholos ronggyal könnyedén átdörzsölte kezeimet. A jobb mutatóujjam még 10 napig bizsergett, egyébként minden rendben volt ezután. Internetes keresésem alapján tulajdonképpen még elsőfokú fagyási sérülésem sem volt.

A helyiek persze még jobban elvannak a csikorgó fagyban, körhintára pattannak, piknikeznek. Idén márciusban, amikor már akár mínusz 5 fok fölé is szaladt az a higanyszál, majdnem minden hétvégére jutott nekünk egy-egy szabadtéri sasliksütős meghívás. Ez olyan, hogy szombat délután 2 és 4 között kimegyünk a havas rétre a faszenes grillező izével, izzítjuk egy keveset, kisütjük rajta a majonézben pácolt húsokat (majonéz itt a kulcsszó, ha levest, salátát, pizzát, hússzeletet meg akarunk bolondítani egy kicsit), forralt bort főzünk és állunk, álldigálunk, toporgunk egy helyben órákon keresztül a sasliksütő bigyó gyér melegénél.

P1370194.JPG                Eljött a szabadtéri programok ideje

De engem igazából a tél hossza visel meg, ugye. Idén különösen megviselt, mert az előző két évvel ellentétben nem érkezett meg április első felében a tavasz, és bár a hó nagy része elolvadt a hónap végére, azért néhány kisebb havazással és egy derekasabb hóviharral búcsúztattuk az áprilist. Én arra tulajdonképpen sohasem vágytam, hogy zord északi környezetben végeláthatatlan teleket átvészelve töltsek el éveket az életemből (a könnyű, napsütéses, meleg klímát szeretem, és legalábbis szabad téren a nyári kánikulát is jobban viselem, mint ezt itt, szóval okosan választottam meg átmeneti lakóhelyemet), de az előző két évben még egészen jól tartottam magam a tél legkritikusabb pillanataiban is. Idén viszont kész, belecsúsztam a szezonális depresszióba, s jól alámerültem benne.

Ha kint fogcsikorgató hideg van, bent legyen gatyarohasztó hőség, gondolják a helyiek, és jól bedurrantanak mindenhol. Télen a vonatokon éjjel rendszeresen 24-28 fokra izzítják a levegőt, reggelre megolvad az étkezőasztalon hagyott csokoládé, képtelenség aludni, mégis általában én vagyok az egyetlen személy a vagonban, aki spagettipántos topjában reklamál a konduktornak s hőmérséklésért pampog; a buszokon, autókban szintúgy jól felveszik a fűtést, de az utasok azért a világért le nem vennék sem magukról, sem a velük együtt utazó gyermekekről a pufikabátot, felöltőt, overallt, kucsmát, mert így egyszerűen, a vetkőzés-öltözés minden nyűge nélkül kipenderülhetnek pár óra múlva a gépjárműből. A közintézményekben akár rövid ujjú ingben, blúzban is elflangálhat az ember. De a legszörnyűbb, amiről már korábban is jajongtunk itt a blogon, az az, hogy a fűtés, ami általában központi táv-, nem szabályozható a lakásokban, a központi állítók meg elég hektikusan állítgatják, de 24 fok alá ritkán szokott csökkenni a lakásunkban a hőmérséklet. 24 fokban és még melegebben aludni én ugye nem tudok, ezért hát szinte állandóan nyitva van az ablak éjszaka, még a legnagyobb hidegekben is hagyunk egy kis rést az ablakon. A környezettudatosság hiánya miatt mosom kezeimet, ez itt most nem az én saram.

P1370420.JPG       Kitavaszodott a Szovjet utcában (a hó alól előkerült szemétförmedvények nem is látszanak a képen)

A május 1-jei 4 napos hétvége 10 fok körüli kinti hőmérséklettel és erre kalibrált fűtéssel startolt, de május 3-ára kint elértük a 19 fokot is, a központi állító bácsik pedig gondolom, pihengettek a hosszú hétvégén, mert a fűtést nem mérsékelték, és a lakásban a hőmérséklet felszökött 30 fokra. A fullasztó-füllesztő hőség miatt folyamatosan nyitva tartjuk az ablakot, így éjjel jön ránk a hideg levegő. Biztos ezért van, hogy Áron több mint 2 hétig betegeskedett, én meg már több mint egy hete meg vagyok fázva mint állat, orrdugulásom éjszaka nem enged pihenni, nappal izzadok, mint a ló, a torkom meg alattomosan újra és újra kaparni kezd.

P1370963.JPG                Vonulgatnak, ahelyett, hogy a hőt szabályoznák

2 komment

Címkék: tavasz időjárás busz autó tél vonat hideg síelés körülmények kultúrsokk

A bejegyzés trackback címe:

https://kama-tura.blog.hu/api/trackback/id/tr246111885

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pupák Pupákovics 2014.05.11. 18:22:42

Az már több írásotokból is kiderült, hogy a környezettudatosság és az energiatakarékosság nem központi kérdés ott.Régebben itt is mindenhol olyan meleg volt, hogy nem tudtam hordani a pulóvereimet, mert ha beléptem vhova bolt, iroda stb, rögtön leizzadtam. Inkább fáztam az utcán.
Na, mindjárt ott is jó idő lesz és nem lesz fűtés.
Addig tartsatok ki!

Egyébként meddig tart a fűtési szezon?

aszterik 2014.05.11. 18:49:00

@Pupák Pupákovics: Közben kb. 3 nappal ezelőtt kikapcsolták a fűtést! Végre! Mondjuk így is elég meleg van még a lakásban, de azért sokkal emberibb, és most csukott ablakkal is lehet aludni.
Igen, a környezettudatosságnak itt egyelőre a nyomai sem nagyon fedezhetők fel, pl. szelektív hulladékgyűjtők és üvegvisszaváltók tudtunkkal nincsenek, a boltokban mindig egy plusz zacskóba teszik a tejet és a tejterméket, a menzán műanyag tányérkákban adják a salátát és műanyag poharakban a teát, és hát aki csak teheti, autóval közlekedik.