Egy hete történt, hogy levelet kaptunk az egyetem nemzetközi osztályától, amelyben az aznap nyíló és egészen másnapig tartó izsevszki virágkiállítás programját ajánlották számunkra, mint kitűnő hétvégi elfoglaltságot. Gondoltuk, miért ne mennénk, úgyis szép idő ígérkezik, szombaton ebéd után kisétálunk a partra és megnézzük, hogy itt is tudnak-e olyat, mint nálunk Debrecenben.
Ez valamilyen filmjelenet akar lenni
Szombaton aztán az egészen addig napos időjárás pont az indulás előtt váltott át szeles, esős, ősziesbe, ezért végül majdnem lefújtuk a programot, de egy rövid zápor után újra kisütni látszott a nap, így mégis gyorsan elindultunk a tóparthoz. Én ugyan nem vagyok a nagy híve az ilyen virágkarnevál-jellegű rendezvényeknek, de mivel egy kis séta mindenképp jól esett, meg bíztam benne, hogy valami érdekeset azért csak látunk, végül lelkesen mentem én is a többiekkel.
A domboldalról a tó felé közeledve először azt hittük, hogy nincs is ott semmi, mert alig láttunk a parton valakit, aztán kicsit később észrevettük, hogy a sétány távolabbi végében azért mégis csak felállítottak néhány sátrat, bizonyára ott lesz az esemény. Közelebb érve a látvány valóban érdekes volt, mint ahogy azt korábban reméltem, de nem egészen olyan értelemben.
Ezt a lehetőséget nem lehetett kihagyni
A parti sétány és a néhány méterre tőle párhuzamosan húzódó kerékpárút közötti kis zöld sávban voltak elhelyezve az installációk. Az alkotásokat kisebb csoportok készíthették, akik vagy valamelyik városrészt, vagy valamelyik nagyobb gyárat képviselték. A legtöbb mű tulajdonképpen nem volt más, mint egy valamilyen formájúra lecsiszolt hungarocelltömb, melyet beborítottak különböző színű virágokkal. Szombat délutánra sajnos a virágok már eléggé elhagyták magukat, ezért az alkotások többnyire már nem olyan szépen pompáztak, mint ahogy azt az alkotóik megálmodták.
Természetesen a virágszobrok legfőbb értelme az volt, hogy oda lehetett melléjük állni és lehetett velük fényképezkedni. Ezt a helyiek természetesen ki is használták, sőt, végül még mi is elcsábultunk az egyik installáció láttán. Volt ott minden, ami csak az eszükbe jutott az alkotóknak Izsevszkkel kapcsolatban: filmtekercsből kiguruló filmkockák, valós méretű virág zongora, felszálló repülőgép, acélt öntő munkás, lebegő dundi halak és a fegyvergyár egyik alapítója az emeletes tortára hasonlító gyárépülettel. Egyesek megálmodták virágból az izsevszki metró térképét is (kísértetiesen hasonlított a moszkvaira). De azt hiszem, hogy a sok szövegnél is többet mond néhány kép.
Ez itt már tiszta Amerika: "Izhollywood"
A villamos és az ő védőszentje?
Rémült méhecskék a kaptár előtt
Egyszer majd lesz aquapark is Izsevszkben
Mása inkább ijesztő volt, mint aranyos
A krokodil viszont nem eszik gyerekeket
A kiállítást sajnos nem élvezhettük sokáig, mert épp hogy csak a végére értünk a sornak, újra eleredt az eső. Jobb híján a közeli S-bar nevű dizájnos kávézóba „menekültünk”, és egy-egy tortaszelettel és kávéval vigasztaltuk magunkat.