Április 25-én tartották Izsevszkben a „Miss Finnugor Diáklány” szépségversenyt, amelyet finnugor anyanyelvű egyetemista lányok számára szerveztek. Az eseményről mi sem hiányozhattunk, már csak azért sem, mert kaptunk rá ingyenjegyeket az egyetemen keresztül. Na jó, ennél azért volt nyomósabb indokunk is: egyrészt szerettünk volna szurkolni Lariszának, aki négy napon át az idegenvezetőnk volt Hanti-Manszijszkban, és most a hanti színeket képviselte a versenyen, másrészt meg akartuk nézni Zsófi és István táncprodukcióját, amit a szépségverseny végén lévő gálaműsorban adtak elő, harmadrészt pedig szerettem volna belülről is megvizsgálni a frissen felújított operaházat, ahol az eseményt rendezték.

                 Népviseletbe öltözött versenyzők

A Miss Finnugor szépségverseny egy viszonylag új esemény, idén rendezték negyedszer. A versenyt mindig annak az egyetemnek kell szerveznie, amelynek a hallgatója az előző évben a nyertes volt. Mivel tavaly az udmurt Alina Antonovna nyert, idén az Udmurt Állami Egyetem feladata volt megszervezni az eseményt.

Ez a szabály – mármint, hogy mindig az előző győztes egyeteme rendezi a következő versenyt – szerintem elég rossz hatással van a rendezvény rangjára nézve, ugyanis mindez az egészet egy gazdasági és politikai érdekek által vezérelt gálaműsorrá silányítja. A győztes ugyanis aligha kerülhet ki arról az egyetemről, amelynek a képviselője egy-két évvel korábban győzött, hiszen az egyetemeknek nincs lehetőségük gyakran finanszírozni egy ilyen eseményt. Hasonló okokból problémás lenne egy magyar, finn vagy észt induló győzelme is, mert akkor meg az oroszországi indulók anyagi problémák miatt nehezen tudnának elutazni ezen országok valamelyikébe a következő évben. Szóval az egész tulajdonképpen egy színjáték, akárcsak az Eurovíziós Dalfesztivál.

De most ne is ezen keseregjünk, hanem nézzük inkább, hogy milyen feladatokat kellett teljesíteniük a jelölteknek, hogy bebizonyítsák, hogy ők a legrátermettebbek a „Miss Finnugor Diáklány 2015” címre!

A műsor elején egy udmurt dizájner (sajnos képtelen voltam megtalálni a neten, hogy ki) idei ruhakollekciójába öltözött versenyzőket egyesével bemutatták a közönségnek. Összesen heten voltak, egy-egy lány jött Karéliából, Mordóviából, Mariföldről, a hantiktól és az udmurtoktól, és ketten érkeztek a komiktól. Még a verseny előtt szegény Zsófit is heteken keresztül agitálták, hogy nevezzen be ő is magyar színekben, de kitartóan ellenállt. Nem is igazán értem, hogy hogyan juthatott eszükbe, hogy mindenféle felkészülés nélkül csak úgy beugrik oda.

                 Az első találkozás a lányokkal

Visszatérve a programra, a bemutatkozás után a lányok átöltöztek a saját népviseletükbe, és újra tettek néhány kört a színpadon. Ezek után minden egyes jelölt bemutatott egy-egy rövidke jelenetet, melyben népük valamely jellemző népszokását mutatták be. Volt, aki egyedül vagy csak egy-két statiszta segítségével szerepelt, mások viszont 10–20 fős csapattal együtt léptek fel. Én a kisebb létszámú produkciókat többre értékeltem.

                 Valami termékenységi szertartás lehetett

                 Az udmurt versenyző

A népszokások után a következő körben valamilyen művészi képességüket kellett megcsillogtatniuk a versenyzőknek. Minden fellépés egy rövidfilm lejátszásával kezdődött, melyben általában magukról, az egyetemükről és a városukról beszéltek. Mivel itt már hónapok óta a nagy honvédő háborúban aratott győzelem 70 éves évfordulójára készülnek, többen is megemlékeztek erről a tényről a filmjükben vagy az utána következő produkcióban. Volt, aki énekelt, a többség valamilyen táncos koreográfiát mutatott be, de az udmurt lány például a frissen szerzett harmonikatudásával szeretett volna lenyűgözni minket.

                 A mordvin lány énekel

Az ez után következő – és egyben utolsó – versenyszám számunkra kicsit érthetetlen volt. A feladat célja az lett volna, hogy a jelöltek értelmi képességeit tesztelje egy kicsit. A kérdezz-felelekhez a lányok Polina Kubiszta udmurt dizájner legújabb – Csajkovszkij előtt tisztelgő – ruhakollekciójába öltözve vonultak föl. Mindannyiuk kezében volt egy-egy nagy boríték, melyben egy rövid jellemzés volt olvasható egy-egy finnugor származású, közismert személyről. A versenyzőknek 30 másodpercük volt, hogy kitalálják a leírás alapján a választ. Természetesen mindannyian kitalálták, így a végén semmilyen különbséget nem lehetett tenni közöttük ez alapján.

                 A későbbi győztes válaszol a kérdésre

A verseny után, egy sörözőben, beszélgetés közben megkérdeztük Lariszát, a hanti indulót, hogy mégis, honnan sejtették, hogy kik lesznek a borítékokban, vagy hogy egyáltalán hogy készültek erre a feladatra. Válaszképp a telefonján mutatta, hogy előző nap délután kaptak egy majdnem 20 névből álló listát azokról, akik közül másnap kikerülhettek a feladványban szereplő személyek. Aznap este a szállásán, az interneten nézett utána ezek életrajzának, és igyekezett minél többet megjegyezni közülük.

Egy kicsit viszont térjünk vissza még az operaházba és a versenyhez, mert a legizgalmasabb rész, az eredményhirdetés még hátra volt. Amíg a zsűri tanácskozott, felváltva szórakoztattak minket az udmurtiai könnyűzene kiválóságai, illetve különböző díjnyertes egyetemi tánccsoportok. Közéjük ékelődött be Zsófi és István néhány magyar néptáncot bemutató koreográfiája, melyet természetesen hangosan megtapsoltunk.

Az eredményhirdetés végül nem hozott különösebb meglepetést. Akik nem nyerhettek a korábban már említett okok miatt, nem is nyertek. Viszont sikerült a zsűrinek úgy sakkoznia, hogy minden lány kapjon azért valamilyen különdíjat, így egyikőjük se ment haza üres kézzel. Ez már csak azért is nehéz lett volna, mert miután felsorakoztak az eredményhirdetéshez, mindannyian kaptak egy-egy hatalmas virágcsokrot, amihez külön hordár kellett. Az esemény szponzorai közt volt a jelenleg is kormányzó Egységes Oroszország párt, akik jól látható pártlogóval ellátott nejlonzacskóban adták át az ajándékokat a díjazottaknak. A díjak között más érdekesség is volt, az egyik lány például húsdarálót kapott ajándékba (erről Zsófi készített is fotót, csak nekem nem sikerült), egy másik lány pedig állítólag egy XL-es pulóvert kapott, pedig még a legteltebb versenyzőbe is beletukmálna bármelyikük nagymamája még egy-két húsos pirogot, merthogy olyan vékonykák. A szépségkirálynő végül a karéliai Marija Kalinyina lett, aki többünk számára is a legszimpatikusabb volt azok közül, akiket személyesen nem ismertünk.

                 Méretes csokrokat kaptak

                 Az ajándékok átadására várva

Tulajdonképpen szerintem ez egy egész jó kis rendezvény is lehetne, csak néhány problémát kéne még megoldani. A legnagyobb baj a már többször említett szabály, hogy a győztes egyeteme rendezi a következő eseményt. A rendezés jogát és a győztes személyét függetleníteni kéne egymástól, mert csak így lesz igazi a verseny. A másik probléma, hogy nem volt finn, észt és magyar versenyző. Biztos lehetne találni ezekben az országokban is olyan csinos lányokat, akik szívesen mutogatnák magukat nagy közönség előtt, és szerepelnének egy ilyen eseményen. Ennek érdekében egyrészt nagyobb propagandát kéne kapnia a versenynek, másrészt pedig többnyelvűvé kéne tenni a rendezvényt, mert az nem várható le, hogy mindegyik lány beszéljen oroszul.

                 Középen az idei szépségkirálynő (pirosban) és a tavalyi (feketében)

Végül pedig álljon itt pár gondolat a felújított operaházról is, hiszen részben azért mentem el erre a rendezvényre, hogy belülről is megszemlélhessem. Sajnos az oroszoknak nem sikerült meglepetést okozniuk számomra. Az egyébként szerintem kívülről érdekes, modern épület egy errefelé szokásosnak mondható, jellegtelen, giccsbe hajló, régieskedő belsőt kapott. Kár érte, mert simán illett volna ide valamilyen érdekes, szokatlan, modern dizájn is. Nem lett volna drágább, mint a sok márvány és a kovácsoltvas korlátok.

                 A nézőtér a színpadról