Jöjjön hát a sokadik poszt a hidegről, jégről-fagyról és a város kínálta jeges-havas lehetőségekről.
Végre találtunk Áron lábára méretezett sífutóbakancsot, összeállt hát a sífutó-felszerelésünk és − ugye sporthiányomat is enyhítendő − a múlt szombat előtti szombaton el is mentünk a Kirov-parkba kipróbálni. És tegnap megint.
Síállok
Úgy megörültem a Kirov-parknak, hogy csak na. Korábban nem is gondoltam, hogy ilyen szép nagy fenyőerdődarab nyúlik bele Izsevszkbe, több sífutópályával; egészen a helsinki erdőségekre emlékeztetett. Elég sok síelő is volt, általában persze profin nyomják, itt már az iskolai tesiórák keretében megtanulnak az emberek sífutni, ha nem korábban. A legtöbben laza hanyagsággal, korcsolyázós stílusban száguldottak el mellettünk, mi (én?) viszont komótosan, klasszikus, kezdő stílusban nyomtuk.
A víztározónál szép, gyárkéményes naplementét csodálhattunk meg:
Izsevszki romantika
Vasárnap meg Lénával mentünk ki a Kirov-parkba és ő hozott ilyen műanyag csúszkákat, azokkal repesztettünk le a domboldalon (én csak egész visszafogottan, mert a csúszás-csúszdázásfélékre mindig ráparázok). Aztán rámentünk magára a víztározóra, a tavon síeltünk, hjaa.
A gumifánkkal csúszóknak külön gumifánkfelvonót is kialakítottak:
A gumifánkos felvonóját neki!
Ebben a lékben pedig vízkeresztkor (ami ortodoxéknál január 19-ére esik) mártóztak meg az emberek (ennek látványáról persze lemaradtunk, mert akkor még otthon voltunk):
Pancsizna itt egyet januárban? (Nem, itt nem szaunáznak merítkezés előtt!)
A Kirov-parkban van egyébként a világháborús magyar hadifoglyok tiszteletére emelt emléktábla, focistadion, jégpálya, Kirov-szobor és vurstlifoszlány is (az utóbbit végül nem fotóztuk le, pedig a parkok, kiserdők jellegzetes kiegészítője itt az ütött-kopott, színes fémnyúlványokból álló, valaha-jobb-napokat-látott játszótérdarabka).
A magyar hadifoglyok emléktáblája (Forrás: http://www.panoramio.com/photo/24668041)
Kirov szobra
