A tanévkezdésről írok most, mi is lehetne frappánsabb és aktuálisabb; pedig biztos sokkal izgalmasabb lenne, ha a régóta ígérgetett nyári baskíriai kiruccanásunkról írnék beszámolót, kolhozünnepségről, utcai kútban fürdésről, áldozóhely-látogatásról.

De nem. Munkáról és tanulásról lesz szó.

Ez itt a munkahelyem, télen:

                Udmurt Állami Egyetem (UdGU), 2-es korpusz

Hat-hét, hasonló színárnyalatban pompázó épület alkotja az Udmurt Állami Egyetem komplexumát.

                Kőolaj- és földgázkar, Puskinnal

Van itt mindenféle kar, például földgáz-és kőolajkar, testnevelési kar, újságírói kar (ezek az egységek tkp. kisebbek, mint nálunk az egyetemi karok, talán jobb is lenne inkább fakultásnak nevezni őket), és van külön udmurt bölcsészettudományi kar, jelenleg udmurt-angol, udmurt-orosz, udmurt-finn és udmurt-magyar szakpárokkal (udmurt-finn és udmurt-magyar szakpárt felváltva indítanak, azaz egyik évben az egyiket és a rákövetkező évben a másikat; idén az udmurt-magyar szakpáron van a sor). Az itt tanuló hallgatók azt hiszem, kivétel nélkül udmurtok, hiszen az órák nagy része már az első évtől kezdve udmurtul folyik, az oroszokra pedig általában nem jellemző, hogy megtanulnának udmurtul (bár erre is van példa). Itt tanítok én is; ebben a félévben magyar nyelvet, lexikológiát meg országismeretet. A magyar lektort 3-4 évente cserélik, a finnt évente (plusz a tavaszi félévben mindig jön egy finn gyakornok is a lektor mellé).

És nagyon ügyesen meg is szokták tanulni a másik szakjuk nyelvét az udmurt diákok (ha orosz a másik szakjuk, akkor azt már eleve anyanyelvi vagy közel anyanyelvi szinten tudják, hiszen a mai udmurt fiatalság kétnyelvű); főleg azok, akik vannak olyan bevállalósak, hogy kimerészkedjenek akár fél-egy évre Finnországba vagy Magyarországra (hozzánk általában az ELTÉ-re vagy a Balassi Intézetbe jönnek ösztöndíjjal).

A merészkedéssel azért sokan csínján bánnak; gyakran le is lomboz, amikor az órán kérdezgetem azokat, akik még nem merészkedtek, hogy szeretnének-e Magyarországra menni ösztöndíjjal és mennyi időre, és akkor gyakran aszongyák, hogy jaj, csak egy hónapra, jaj, csak háromra, mert különben annyira honvágyuk lesz. Há’ nem kéne megfogni valahogy azt a lehetőséget és kimozdulni egy kicsit az Udmurt Köztársaságból és világot látni?

                Négyes korpusz

Mondjuk itt a belföldi turizmus se nagyon dívik, az ár-bér-arányok ismeretében ez érthetővé is válik. Találkoztam olyan 19 évessel, aki még vonaton sem ült. Az első órákon meg persze – nagyon kreatívan – a nyárról beszéltettem a diákokat; ki merre járt, meg hoztam a szöveget arról, hogy a magyarok leginkább a horvát tengerpartra járkálnak, fröccsöznek, romkocsmáznak, fesztiváloznak a nyáron, és ti micsináltatok, kérdeztem. Hát, ki a szüleinek segített házat építeni egész nyáron és ettől úgy elfáradt, hogy az egyetemre már pihenni jön, ki pénztárosként dolgozott, ki filmet forgatott, aki meg ezt nem, az hazament falura és egész nyáron a nyári munkákban segített; el is szégyelltem magam, hogy én meg jövök itt fröccsözéssel, léhűtéssel, strandolással; de erről nem is írhatok többet, mert hogy munkáról és tanulásról lesz szó ebben a posztban.

Nyári léhűtés, hol vagy már (forrás: www.klasszikusokborturaja.hu)

Oroszországban a 11. osztályban érettségiznek a diákok, úgyhogy az elsőévesek zöme épp csak 17 éves múlt, fiatalkák. Újabban itt is áttértek az osztott képzésre, még kifutóban vannak az utolsó nem-bolognais évfolyamok. A nem-osztott képzésben 5 év alatt szereznek bölcsészdiplomát a diákok, 5 év után „specialisták” és tanárok lesznek, de a diplomájuk kevesebbet ér, mint egy MA-diploma, nemtommér, talán mert az általános és középiskola padjait össz. csak 11 évig koptatták? A bolognai rendszerben meg 4 év alatt szerezhetik meg a BA-diplomát, és plusz 2 év után megfejelhetik ezt egy MA-diplomával.

Két műszakban dolgozunk és tanulunk itt, úgy ám. Ez mondjuk csak annyit jelent, hogy – mivel a hallgatók számához képest kevés a tanterem – az egyik évben az orosz filológiai fakultáson reggeltől kora délutánig, az udmurt filológiain meg kora délutántól estig vannak órák, a következő évben pedig cserélünk. Mi idén délutánosok vagyunk, bioritmusomnak ez jobban is tetszik, mint a tavalyi majdnem minden reggeli 8:20-as kezdés; persze lehet, hogy így kevésbé hatékonyra sikeredik a nap, de egyelőre bejön nekem ez a délutános műszak, meg hát így is-úgy is 24 órából áll egy nap, nem-e.

Az órarend itt teljesen kötött ám, nincs az a nagy szabadosság, mint nálunk a bölcsészkaron! Összeállítják, év elején a faliújságra kifüggesztik, kész. Ez így most egész komolynak hangzik, meg az egész rendszer és hangulat egy kicsit néha a középiskolára emlékeztet; sajnos csak az nincs egységesen szabályozva, hogy hányszor hiányozhatnak a diákok egy-egy óráról, úgyhogy egy idő után elkanászodnak és elkezdenek rendszeresen hiányozni; buktatni, jegyet nem adni meg gyakorlatilag nem lehet, mert ha valaki egyest ír/ egyesre vizsgázik, azzal addig kell újra és újra újraíratni a zh-t, vizsgát, amíg össze nem kaparja valahogy a kettest vagy a „megfelelt”-et, mert hogy sok tantárgyra nem is ötfokozatú skála alapján adják a jegyet.

               Épül a legújabb korpusz, azóta már majdnem kész, ez is penészzöld

Szombatonként is van tanítás! Valahogy úgy, hogy aki épp szív, és szombaton van órája, az kárpótolva van a hét valamelyik másik napján, mondjuk csütörtökön, és akkor nincs órája (ez asszem a diákokra és a tanárokra egyaránt érvényes), persze így is szívás marad az egész, amikor a mi karunkon szinte mindenki vidéki és hétvégenként hazautazna. A külföldi tanárokat a szombati mókából kihagyják; úgy hallottam, hogy van valamilyen rendelet arra, hogy nekünk nem is lehet szombatonként óránk, eddig nekem nem is volt, valóban.

Irdatlan mennyiségű és változó minőségű kulturális program is szokott lenni az egyetemen, a diákoktól el is várják, hogy aktívan közreműködjenek ezekben, meg sok diák mindenféle egyetemközeli szakkörre is jár; néha az az érzésem, hogy az egyetem egy szabadidőközpont feladatait is el kívánja látni (van valami pontszerzős összoroszországi versengés az egyetemek között, és pontokat nem csak tudományos munkával, hanem programszervezéssel is lehet szerezni).

Említsük még meg mindenképpen, hogy idén az UdGU-ra nemcsak dolgozni, hanem tanulni is fogok járni, bizony ám! Elegem lett a moszkvai kulturális intézet sofőrjének a beszólásaiból (minden egyes haza- és visszautunk során megjegyzi, hogy ej de pocsékul tudok oroszul), meg abból is, hogy nem bírok normálisan és magabiztosan létezni az orosz nyelvű közegben, meg hát amúgy is akartam már tavaly is órákra járni, csak aszonták, hogy csak drága pénzért járhatok. Idén újra megpróbálkoztam, hátha sikerül ingyen beficcennem vmelyik csoportba, a tavalyi finn lektornak legalábbis sikerült; úgyhogy most egy hétig próbálgattam kétféle nehézségi szintű csoportot, végül a gyengébbiket választottam, ami kiírás szerint B1-B2-szintű, de szerintem gyengébb lehet, mert van, aki az olvasással is küszködik egy kicsit és néha nem bírom kivárni, amíg kinyögik a genitivus végződéseit, viszont szókincsben ezek az órák is elég sokat tudnak adni nekem, a magasabb szintű csoportban már nagyon speckó szavakat tanultak.

Az viszont, hogy én is ingyen tanulhassak ezeken az órákon, illúzió volt, mint ma kiderült; azt, hogy tanárként dolgozom az UdGU-n, annyira vették figyelembe a nemtomkik, hogy  kedvezményes áron, évi 6600 rubelért (mai árfolyamon számolva 46266 ft-ért) járhatok a heti 4x80 perces kurzusra, ami mondjuk nem rossz ár, de egy kissé meghökkentő, ha figyelembe vesszük azt, hogy az egyetem mennyit fizet nekem egy óráért, amit én tartok (nettó 617 ft jött ki 80 percért, azaz nettó 463 ft-os órabérért, havi kb. 10 000 ft-ért tartottam tavaly az órákat :S – a többi jövedelmemet meg a lakásbérlést a magyar munkáltatóm fizeti). Arról nem is beszélve, hogy máshol általában ingyen tanulhatják a fogadó ország nyelvét a külföldi lektorok, szerintem nálunk, az ELTÉ-n is. Hát, ennyit nyújt nekem az orosz fél, na meg ugye nyújtaná az egyágyas kollégiumi szobát. De mindegy, lelkesít, hogy fogok oroszórákra járni, mert hogy fogok.