Régen jelentkeztünk új poszttal, igazán nem szép dolog tőlünk. Hosszú, részletes beszámolót azonban most sem ígérhetek, mivel továbbra is igencsak híján vagyunk a szabadidőnek. Azért persze ez-az történt velünk, a hosszú téliszünet után újra itt vagyunk Izsevszkben, és gyűrjük tovább a hétköznapokat. A "tovább" után elolvashatjátok, amolyan távirati stílusban, hogy mi történt velünk.

                A startnál. Új félév kezdődik.

Visszaérkezésünk előtt egy héttel éppen az utóbbi évek hidegrekordjait döntögette az időjárás, állítólag -37 fok is volt itt. Szerencsére mire megérkeztünk, már csak -20 körül volt, de ez se tántorított el minket attól, hogy gyorsan elmenjünk síelni egyet az UdGU síbázisára. Aztán a következő hétvégén is, de akkor már a Kirov-parkba. A parkban egyébként a tél során fejlesztéseket hajtottak végre, és kiépítettek két új sífutópályát, amelyek mellé világítást is telepítettek, így akár sötétedés után is lehetne síelni.

                Sípálya a Kirov-parkban

                Szintén a Kirov-park

Aztán voltunk többször moziban. Február végén volt a Barátság moziban a német filmfesztivál, amely kínálatából két filmet is megnéztünk. Németül, orosz felirattal, úgyhogy egy kicsit kapkodtuk a fejünket, de végül azt hiszem, mindent megértettünk és jól is szórakoztunk, mert a filmek tényleg jók voltak. Március elején pedig a második udmurt nyelvű játékfilm, a Puzkar világpremierjén jártunk. Ezt inkább csak Era értette, mivel udmurtul volt, de azért néha fordított nekem, így én is tudtam nagyjából követni a cselekményeket.

                 A Puzkar stábja a sajtótájékoztatón

Legutóbbi hétvégénk a szabadtéri programok jegyében telt. Szombat délután Nágya nevű barátnőnk születésnapját ünnepeltük a tó partján a Kirov-parkban. Mivel mással, mint sasliksütéssel, természetesen. Ugyan az idő nem volt már olyan nagyon hideg, csak -5 körül lehetett, és mi is alaposan felöltöztünk a tavalyi tapasztalataink alapján, azért csak átfáztunk a nap végére. Hogy miért kell az oroszoknak télen is ezt a szabadtéri sütögetést erőltetni, azt nem tudjuk, de nem mi voltunk az egyetlenek a parkban, akik egy-egy kisebb tűz körül dideregtek.

                A víztározó (és a hőerőmű) sasliksütés közben

Vasárnap egy másik társasággal találkoztunk, akikkel az Izsevszk közeli Ludorvajba mentünk, ami egy udmurt skanzen. Ezen a napon (illetve, az egész hétvégén) ünnepelték a maszlenyicát, ami az itteni télbúcsúztató népünnepély. Kicsit talán hasonlít a mi busójárásunkra, ha másban nem, hát abban, hogy a végén elégetnek egy szalmabábut. Maga a rendezvény nem volt egy nagy durranás Ludorvajban, pláne annak tükrében, hogy tavaly is voltunk, és akkor is ugyanez volt ott. Egy nagy téli kirakodóvásár. Meg tülekedés a kajáért. Mi is beálltunk egy sorszerű képződménybe, hogy saslikhoz jussunk (előző nap nem volt elég?), de aztán negyed óra tülekedés után meguntuk, és inkább plovot (rizseshús sárgarépával) ettünk egy másik árusnál. Aztán még körbesétáltuk az épületeket, hogy lássuk őket télen is, hóval borítva, de utána már csak azt vártuk, hogy végre felgyújtsák azt a bábut a hókupac tetején, és menjünk végre haza.

                Lovasszánon is lehetett "kocsikázni"

                Téli skanzen

                 Ilyenkor esne igazán jól az udmurtos szaunázás!

                Ég a bábu, múlik a tél

Itt Izsevszkben meg nincs semmi különös. Era továbbra is tanít, cikket ír, oroszt tanul, meg rendezvényszervezőt játszik, én meg igyekszem valahogy összekalapálni a diplomamunkám. Március végén lesz az államvizsgám, 221 tételt kaptunk. Egy kicsit talán soknak tűnik, még megpróbálok addig alkudozni a dékánnal, hátha néhányat elenged nekem azon oknál fogva, hogy külföldi vagyok. Szóval egész nap szorgoskodunk, nem sok időnk van a blogra. Sajnos nem jósolhatok gyakori frissítéseket az elkövetkezendő félévre.

                Izsevszki utcakép