Az udmurt híradóban
tündököltem én.
Az úgy történt, hogy volt egy ilyen kb. tíznapos francia filmfesztivál Izsevszkben, és az utolsó 4 nap mindegyikén elmentem a "Barátság" moziba. Az első héten orosz alámondással mentek a filmek (szerintem borzasztó az ilyen, mindig a nyolcvanas évek Schwarzenegger-filmjei jutnak róla eszembe, meg talán még valami Rambo- vagy Rocky-részt is láttam így gyerekkoromban, persze az stallonés, tudom, de már akkor sem értettem, mért jó alámondásos filmet csinálni, élvezhetetlen volt a rambó az alámondás miatt), szóval aszongyák, hogy szinkronizálás meg feliratozás helyett itt inkább az alámondásos módszer az elterjedt, egy nő/férfi darálja le az egész filmet, mondjuk szerencsére kicsit változatosabb intonációval, mint a rambóban. Orosz alámondással láttam tehát a francia fesztivál keretében a Három szín: kék-et, ami azért is betett, mert így végképp nem sok esélyem maradt, hogy megértsem a párbeszédeket, mer ugye az aszterik még igen rosszul tud csak oroszul, a francia beszédet meg elnyomta az alámondás. Na de azért csak megértettem nagyvonalakban a filmet, extralingvisztikai tényezőkből ügyesen következtettem (meg aztán a magyarul-oroszul kiválóan beszélő szárd fiú is segített a homályosabb részletek értelmezésében). A filmfesztivál utolsó 3 napján viszont orosz alámondás helyett udmurt feliratokkal adták a filmeket, éspedig az Isten hozott!-ot, a Félix és Rose-t meg a Pont-Neuf szerelmesei-t. Az Isten hozott! meg a Pont-Neuf szerelmesei jó ütős volt, nagyon tetszettek, főleg az előbbi; a Félix és Rose viszont amerikai limonádéra hajazott (és nem csak szerintem). Aztán érdekes volt Juliette Binoche-t 3 tök különböző szerepben látni (mármint a Három szín-ben, a Félix és Rose-ban meg a Pont-Neuf szerelmesei-ben - az Isten hozott!-ban ugyanis nem szerepelt). Az udmurt feliratok viszont néha el-elmaradoztak, máskor meg félre voltak fordítva (pl. a telefonszámoknál többször előfordult, hogy nem ugyanazt a számot feliratozták udmurtul, ami franciául elhangzott), és ha gyors volt a párbeszéd, persze jó gyorsan következtek egymás után, néha időm sem volt elolvasni őket és hjajj, szégyen-gyalázat, de még a francia beszédet is kicsit gyatrácskán értettem, ehh.
Szorgos moziba járásom meghozta ám a gyümölcsét, mer hogy a csütörtöki magyarórámon hirtelen megjelent 2 ember, hogy akkor most nyilatkozzak a fesztiválról az udmurt híradónak (igazából A. Skljajev már előre jelezte, h interjúfélét szeretnének majd velem a filmekről, de arról nem volt szó, hogy az órán törnek majd rám, amikor épp a Frakk Egér pongyolában című epizódját lesnénk a diákokkal), szóval udmurtul kellett magyaráznom arról, hogy micsinálok Izsevszkben meg ki vagyok meg ilyenek, meg hogy tetszett a filmfesztivál udmurt blokkja és jó-e, hogy csináltak udmurt feliratokat (jó), és melyik film tetszett a legjobban (az Isten hozott!), és miért. És akkor az interjú után tovább néztük az Egér pongyolában-t és magyaráztam a diákoknak, hogy mit jelent az, hogy házikolbász meg pongyola meg cicuskáim, de közben még ott voltak a tévések és kicsit zavartak, zajosak voltak, nehezen lehetett tőlük hallani Irma nénit. És akkor este leadták a nyilatkozatomat a híradóban, asszem az Egér pongyolában-ból is lehetett benne részlet, mert azt is felvették, hogy hogy tartom az órát, de nem láttam eeehhh, egyáltalán nem láttam a híradót aznap este, mer aszittem, nincs is tévé a koleszban, pedig van.
