Aszonták, Iszakovóba ké' menni haknizni, és mentünk, biztonsági öv nélkül, mínusz 25 fokban.

Iszakovo Észak-Udmurtiában, Glazov szomszédságában, a Balezinói járásban fekszik, több falu összevonásával alakították ki.

A "haknizás" szót Áron találta ki azokra a helyzetekre, amikor mindenféle iskolákba hívnak, ahol Magyarországról, a magyar nyelvről és kultúráról kell beszélnem és képekkel, esetenként körjátékokkal, dalokkal és furulyaszóval szórakoztatnom a népeket (az a legjobb, amikor egyszerre énekelünk ketten Áronnal, esetleg én furulyázok, ő énekel – az utóbbi években már-már aszittem, hogy zenei karrierem elakadt annál a pontnál, amikor általánosban a "Kis pej lovam az út mellett mind fellegeli a füvet"-et a volt Doktor Sándor utcai volt Polyák Károly volt Úttörőházban kánonban elfurulyáztuk a barátnőmmel, és "dicséret"-ben részesültünk).

Az utóbbi időben sokat kell hakniznom; átérzem persze a fontosságát, csak nehéz azért mindig lelkesnek lenni, amikor kis időn belül a sokadik iskolába hívnak "népművelni".

Biztonsági öv meg jajj, nem volt hátul a Volgában, morogtam is miatta; szerencsére a közutak már nem voltak olyan jegesek, úgyhogy minden kafán ment.

Az iskolában Шундыберган 'Napraforgó' fantázianevű, összjárási, udmurt hagyományőrző vetélkedő zajlott, ebbe csúsztatta bele egyetemi kolléganőm a hallgatótoborzó, én meg a Magyarországot népszerűsítő betétet. A hagyományőrző vetélkedő egyébként szerintem jó ötlet, főleg, hogy zömmel udmurtul zajlott (az észak-udmurtiai járások jobban el vannak oroszosodva, mint a déliek).

A különböző iskolák diákjai különféle, népi ihletésű, stilizált uniformisban vonultak fel:

                Népi ihletésű, stilizált uniformisok I.

                Népi ihletésű, stilizált uniformisok II.

Aki esetleg nem látott még udmurt iskolát belülről, az nosza nézzen körül egy kicsit:

                Iskolai folyosó, közkedvelt színárnyalatban

                Tanterem

A vetélkedő kezdete előtt gyorsan adtam 3 riportot, kettőt különféle helyi újságoknak, egyet az udmurt rádiónak (azóta egy déli faluban már lelkendezett is nekem egy néni, hogy hiszen hallott engem nemrég a rádióban :)).

                Megmondom a frankót

A vetélkedő egyes állomásaiba Áronnal mi éppen csak belepillantottunk – nagyobb kedvünk volt inkább járni egyet a mínusz 25 fokban; mindenesetre a legérdekesebb állomás így nézett ki:

– a diákok feladata itt az volt, hogy a felkínált összetevők közül kiválasszák azokat, amelyekből egy hagyományos udmurt fogás készíthető el, majd készítsék is el azt a fogást. Számomra eleddig ismeretlen, kissé bizarr kaja kerekedett ki a dologból, hogyaszongya: májas-káposztás kvász; más se kell hozzá, mint egy kis darabolt főtt máj, aprított hagyma, káposztacikkelyek, mindez felöntendő egy kis kvásszal, és már ehető is a csemege.

Utána kellemeset hűsöltünk Áronnal (aki esetleg látta az "udmurt Svájc"-os fotóimat a fácsén, az beláthatja, hogy a Sarkani járásbeli domborzati viszonyok valóban eltérnek a Balezinói járásbeliektől, és tényleg jogosult az előbbi "udmurt Svájc"-ként való emlegetése):

                Lapos táj, gázvezetékkel

                Lájkgyanús

Faluban és városban egyaránt divatosak itt a színes festékkel lefújt hószobrok:

                Új barátaimmal

Az iskolába visszatérve lerohantak minket a diákok; aranyosak voltak, összevissza kérdezgettek minket, olaszul és franciául kellett nekik beszélnem az időjárásról, majd vad fotózkodásba kezdtünk, mindenféle felállásban, kombinációban kellett fotózkodni velük (az iróniát félretéve tényleg szokatlan esemény a falusi gyerekeknek külföldi embert látni, sokan egyáltalán nem is láttak még külföldieket, esetleg Oroszországban sem jártak még Udmurtia "határain" kívül, nem hogy külföldön). (A fotózkodást meg mindenhol, minden helyzetben nagyon szeretik itt Oroszországban; társas esemény el nem múlhat anélkül, hogy megfelelő mennyiségű csoportkép készülne az összes fellelhető fotoapparáttal.)

                Davajtye fotografirujemszja

Az esemény végére össze is rittyentettek sebtiben egy cikket rólunk (udmurtul) az iskola faliújságjára:

                Ócseny szimpatyicsnaja vengerszkaja para, egyszerű gondolatokkal

A vetélkedő természetesen színpadi énekkel és tánccal zárult, meg némi ideológiai mellbevágással: a középiskolás lyánykáknak arról kellett danolászniuk, hogy mennyire jók a körülmények a faluban, amióta az a politikai alakulat van hatalmon, amelyik (márc. 4-én újra választások lesznek itt, nyomulnia kell az állampártnak).

             Lufik is voltak persze