Most már ki merem jelenteni, hogy hozzánk is megérkezett a tavasz. No, ne gondoljon senki hirtelen 15 fokra, szikrázó napsütésre (bár az éppen néha van), rügyező fákra, meg mindent elborító zöldre. Az ilyesmire még heteket kell majd még várni. Egyelőre csak annyi történik, hogy néhány napja napközben már a pozitív tartományba kúszik fel a hőmérő higanyszála és a tél alatt felhalmozódott hóréteg is olvadásnak indult.
Az utóbbi napokban néztem az otthoni időjárás-jelentéseket is és azon gondolkodtam, hogy idén akár nem is lenne igazságtalan egy olyan versenyt hirdetni, hogy melyik országba köszönt be előbb a tavasz. Az otthoni képeket nézegetve nem túl nagy a különbség. Jó, mondjuk, itt nem kell árvíztől tartani, bár az olvadó hólé itt is mindent elöntött.
Például a házunk mögötti „parkolónál” a gyalogösvény helyén egy kis kanyon keletkezett a jégben. Tegnap vidám gyerekek hóból gátat építettek bele, így estére szép nagy pocsolya keletkezett a közepén, amit csak a latyakban taposva lehetett kikerülni.
A gumicsizma most itt is hasznos viseletté vált, mert sok helyen nincs más választása az embernek, mint hogy belegázoljon az ismeretlen mélységű sárfolyamba. Ez elsősorban az útkereszteződéseknél fordul elő, mikor le kell lépni a járdáról az úttestre, de gyakran a járdán is teljes szélességű pocsolyák keletkeznek az egyenetlen útfelületek miatt.
De az autósoknak se sokkal jobb a helyzete. Ugyan nem járok autóval a városban, csak gyalogosan meg a villamosból nézve figyelem a forgalmat, de idén az az érzésem, mintha alaposabb pusztítást végzett volna a tél az útburkolatokban. Helyenként akkora kátyúk tátongnak az utakon, hogy az értékesebb autók tulajdonosai csak araszolva bukdácsolnak keresztül rajtuk. Pesten biztos óriási felháborodás lenne az ilyen állapotú utak miatt, viszont azt nem tudom, hogy az itteniek hogy viselik a körülményeket.
Mi minden estre próbáljuk száraz cipővel átvészelni ezeket a heteket és már nagyon várjuk, hogy végre igazi meleg tavasz legyen.
