A múlt hétvégén, hogy ne csak itthon üljünk, hanem lássunk is valamit ebből a hatalmas országból, csatlakoztunk a finnugor tanszék által szervezett kazanyi kiránduláshoz. Ugyan négy évvel ezelőtti nyaralásunkkor már jártunk ebben a városban, mégis mióta itt vagyunk terveztük, hogy újra elutazunk oda egy hosszabb hétvégére, mert még sok látnivalót tartogat számunkra.
A tervezett program sajnos nem volt valami hosszú, de kellően érdekesnek tűnt, és mivel maga az utazás ingyen volt, nem is lehetett kihagyni. A hivatalos program szerint a kazanyi kreml megtekintésével kezdtünk volna, majd közös ebéd, monostorlátogatás, végül egy Leonardo Da Vinci-kiállítás megtekintése következett volna. A nap végén pedig vagy a helyi akvaparkba vagy az Ikeába lehetett volna menni. Persze aztán minden kicsit másképp alakult.
A kazanyi kreml bejárata
Kazany a legközelebbi nagyváros Izsevszkhez képest, kevesebb, mint 400 kilométerrel nyugatra található tőlünk, a Tatár Köztársaság területén, amelynek egyben a fővárosa is. Ennek megfelelően busszal indultunk az útra, úgy, hogy oda- és visszafele is a buszon töltöttük az éjszaka egy részét.
Kreml-részlet
Az éjjel egy órás indulás előtt fél órával mi még éppen csak hazafelé igyekeztünk egy udmurt buliból két-két sörtől már vidáman, mikor láttuk, hogy az egyetem előtt, ahol gyülekezni kellett, már majdnem a teljes társaság felsorakozott és a buszra várt. Tudtuk, hogy a helyiekre jellemző, hogy utazások előtt sokkal korábban kimennek az állomásokra, de azért ezt éjjel fél 1-kor nem gondoltuk volna. Otthon valószínűleg fordítva lett volna, hogy még fél 2-kor is vártunk volna valakire a csapatból. A buszozástól kicsit tartottunk a tavaly októberi kalandunk miatt, de szerencsére most semmilyen gikszer nem történt és a dönthetetlen üléstámlákat leszámítva kényelmesen utaztunk Kazanyig.
A kremlen belül jól megfér egymással a régi pravoszláv templom...
...és az új muzulmán mecset
Sajnos Kazanyban pocsék idő fogadott minket, hideg volt és folyamatosan esett az eső. Ennek köszönhetően viszonylag hamar végigrohantunk a váron, és már dél előtt az étteremben voltunk, ahol finom tatár specialitásokkal vártak minket. Nem, nem tatárbifsztekkel (nem is tudom, hogy az tatár étel-e egyáltalán), hanem többek között hússal töltött fánkkal és gazdag húslevessel, amely galuskához hasonló tésztával volt dúsítva.
Ezeket négy éve még építették
Ebéd után a célszerűség kedvéért előbb a Da Vinci-kiállításra mentünk el. Számomra kicsit hihetetlen volt, hogy mennyi olyan találmánya volt, mely évszázadokkal megelőzte a korát. Hogy történhetett, hogy senki nem nézett bele a jegyzetfüzetébe több száz éven keresztül, és aztán csak az ipari forradalom során találták fel újra azokat a dolgokat, amelyeket ő már a XV-XVI. században lerajzolt? Érdekes volt a kiállítás, de egy kicsit végig szkeptikus voltam a dologgal kapcsolatban.
A raifai monostor kívülről
A múzeum után végül nem egyből a monostorba mentünk, hanem tettünk egy hosszú kitérőt az akvapark felé, így az embereknek végül nem a fürdőzés és a bútorvásárlás között kellett választaniuk, hanem a templomok és csúszdák között. A busz nagy része természetesen leszállt, hiszen a családosok számára ez volt a nap fő attrakciója. Mi inkább a monostort választottuk, mert nyáron otthon úgyis eleget pancsoltunk, és amúgy se mérték olcsón a belépőjegyet.
Talán ebben lakhatnak a szerzetesek
Az alig 25 km-re lévő raifai monostorhoz elég lassan értünk el. Nem gondoltam volna, de még szombat délután is hatalmas dugók voltak Kazanyban, valószínűleg az elképesztő mennyiségű építkezés miatt. Hihetetlen lendülettel fejlesztik az új városrészt, ahol akár egy kisebb magyarországi város teljes lakosságát is el lehetne helyezni az újonnan épülő tömbházakban. Az új negyed azontúl, hogy messziről látszik az iszonyatos mennyiségű pénz, amit belefektettek, nem volt különösebben érdekes, bár határozottan jobban néztek ki az ottani házak, mint az izsevszki újépítésűek. Viszont a belvárosban, a buszból láttam több érdekes projektet is, amit sajnos a rossz idő és a szervezett program miatt nem tudtam alaposabban megnézni.
A legdíszesebb templom a monostorban
A monostoron belül két templom és egy kápolna található, mi mindkét templomot megtekintettünk, de a pravoszláv szabályok miatt egyikben se volt szabad fényképezni, pedig érdemes lett volna. Különösen érdekes volt, hogy a csodatevő grúz ikont őrző templomban épp egy ünnepi misét tartottak. Nem tudom, hogy véletlen volt-e, vagy direkt időzítettük így, mindenesetre jó volt egy negyed óra erejéig ilyenbe is bepillantani. A szertartás alatt ugyan kicsit kínosan éreztem magam, hogy mi nem hajlongunk, nem vetjük a kereszteket és nem énekelünk, mint a többiek, de talán elnézték ezt nekünk. A templomtól a buszig tartó úton beszélgettünk az idegenvezető hölggyel is pár szót és kiderült róla, hogy tulajdonképpen tatár és hogy neki most inkább otthon kéne ülnie és a Koránt olvasnia, meg napi ötször imádkoznia, tehát nem mi voltunk az egyetlenek, akik nem igazán illettek a pravoszláv díszletek közé.
Templom a csodatevő grúz ikonnal, a harangtorony és a kápolna épülete
A kazanyi kirándulást az Ikea meglátogatásával zártuk. Az orosz (tatár) áruház semmiben sem különbözik a budapesti áruházaktól, csak rubelban vannak feltüntetve az árak, és vagy kétszer akkora. Gyorsan bedobtam egy közepes adag húsgolyót sültkrumplival, majd belevetettük magunkat az áruház forgatagába, hogy néhány nélkülözhetetlen apróságot vásároljunk.
A hazaút szerencsére szintén eseménytelenül telt, csak valamivel nehezebben viseltük a buszon való zötykölődés fáradalmait, ezért nagy örömünkre szolgált, mikor hajnali fél öt fele végre begördültünk az egyetem garázsához és félkómásan letántorogtunk a buszról. Az utazás egyetlen mellékhatása az volt, hogy Erának utána még vagy két napig fájt a dereka, de szerencsére azóta ez már elmúlt. Azt hiszem, nem egészen a mi stílusunk ez az éjjeleken át való buszozgatás.
