A hosszú téli szünet után ismét visszatértünk Izsevszkbe. Mivel a szünet előtt a tanulmányi osztályomon nem tudták pontosan megmondani, hogy mikor fog kezdődni a második szemeszter, és mi már jó előre megvettük a jegyeket, ezért akaratom ellenére lekéstem az első hetet az egyetem. Hétfőn már izgatottan mentem be, hogy vajon miről maradtam le eddig.

A többiek egyből megnyugtattak, hogy semmi nem történt az elmúlt héten, de azért én nem nyugodtam meg teljesen. Gyanúm azért nem volt teljesen alaptalan, mert az első órán (városrehabilitáció) egyből kiderült, hogy a tanárnő már adott ki házi feladatot a többieknek, amit nekem is be kell pótolnom. Kell írni egy jó oldalas fogalmazványt arról, hogy mit látok a városból míg otthonról az egyetemre utazom, és hogy arról mi a véleményem. Aztán persze megkaptuk a második feladatunkat is, hogy írjunk szintén egy kis irományt arról, hogy milyen érzéseket keltett bennem az első találkozás a területtel, amellyel az óra keretein belül foglalkozni fogunk. Végül az óra után megbeszéltük még a tanárnővel, hogy a kari konferencia, amire a téli szünet alatt benevezett, február végén lesz, ezért gyorsan kéne írnom az előadásom anyagát is.

               Ami minimálisan szükséges

Alig voltam túl az első órámon, máris több hétre való tennivaló hullott a nyakamba. Még hétfő este nekiláttam az első feladat pótlásának, de egyelőre még elég lassan megy az oroszul való fogalmazás. Ilyenkor odakészítem magam elé a nélkülözhetetlen táblázatot a főnév- és melléknévragozásról, bal oldalamra a két hatalmas orosz-magyar szótárat, a számítógépen az egyik taszkban fut a Word, a másikban pedig egy netes magyar-orosz szótár. Aztán írok. Jó lassan. Így is biztos tele van még hibákkal, de azért haladok.

Szerda délutánra meg is voltam az első feladatommal, ennek örömére el is mentem vízért a Lenin utca túloldalára. Éppen úton voltam hazafelé a két teli ballonal, mikor hívott a tanárnőm, hogy péntek a cikkek leadási határideje és szeretné, ha csütörtök este átküldeném neki az elkészült írásomat, mert még ő is át szeretné nézni. Mondtam, hogy még egy betű sincs belőle, de hogy nekikezdek, aztán majd lesz valami.

Volt tehát kb. 26 órám, hogy megírjak egy 3-4 oldalas tudományos cikket oroszul. Elég lehetetlenek hangzott, de azért én nekikezdtem. A fő probléma az volt, hogy még a végleges koncepció se volt meg a cikkhez és még némi kutatást, vagy legalábbis információgyűjtést is kellett volna végezni, de hát ilyen apróságokon nem akadhattam fenn, írni kellett.

Írtam is hajnali 1-ig, másnap meg egészen kora délutánig, amíg el nem kellett indulnom az egyetemre, de csak a fele lett meg, az is igencsak összecsapva. Este aztán elküldtem a tanárnőmnek és vártam, hogy mi lesz. Gondoltam, erre a kis irományfoszlányra kapok egy kis haladékot és majd a hétvégén befejezem rendesen, de aztán mégsem így lett. Úgy látszik, a határidőket ő se tudja kitolni és az elküldött anyagból ő is kikövetkeztette, hogy ez nem lesz meg péntek estére. Végül ideiglenesen feladtuk a dolgot, kaptam egy kis pihenőt.

No nem sokat, mert ezt az irományt azért még meg kell írni februárban. Majd egy másik egyetemi konferencia konferenciakötetébe besuvasztjuk. Szóval most egy lélegzetnyi pihenőhöz jutottam, de sokat nem lébecolhatok, mert lesz egy másik konferencia is áprilisban, amire viszont én neveztem be magam és ott is február vége a leadási határideje a cikkeknek.

Terveznem egyelőre még semmit nem kellett az egyetemen, de ebben a félévben már biztos, hogy kelleni fog. Amíg nem jön el az a pillanat, hogy végre rajzolni is kelljen valamit, úgy látszik, hogy inkább tudományoskodom.