Úgy érzem, jelenlegi életszakaszomban a lehető legjobb döntés volt felcsapni udmurtiai magyarlektornak!!! (De tényleg.) Viszont néhány dologtól néha mégis nagyon eldurran itt az agyam. Lássuk hát ezeket a dolgokat szépen pontokba szedve, hadd nyüszögjön egy kicsit az Erika erről az abszurdisztánról, ahhoz úgyis ért!
1. Mi lesz az udmurt TB-járulékommal, jajj!!! Hát hogy fog így élősködni Áron az udmurt tébémen!!
(Forrás: http://rk-industriemontagen.lapunk.hu/)
Az itteni egyetemmel kötött munkaszerződésem 5. pontja szerint az itteni egyetem köteles (oroszországi) TB-t fizetni utánam. Ehhez képest pár hete már kérdezgették a nemzetközi osztályon, hogy ugyan meddig is érvényes a Magyarországon kötött oroszországi egészségbiztosításom, meg kéne majd hosszabbítani a vízumhoz. (Minden bonyolult ebben a dologban: az orosz-magyar keretszerződés értelmében úgy tudom, hogy nem is kellett volna fizetnem a vízumért, de fizettettek, a vízumhoz meg egészségbiztosítás köttettek velem még Mo.-on - annak ellenére, hogy dolgozni jöttem ide - jó, anyagilag mindez engem nem érint, otthoni intézetem mindezt kifizette nekem; és egyelőre a vízumom is és a hozzátartozó EB-m is csak nov. végéig érvényes.) Na kérem, mondtam erre nekik, nov. végéig érvényes, de ugyan mért kellene nekem meghosszabbítanom a Mo.-on kötött biztosításomat, ha egyszer benne van az általuk is aláírt munkaszerződésemben, hogy az itteni egyetem fizeti utánam a TB-t? És akkor erre többféle választ is kaptam több embertől, hogyaszongya: a) FELTÉTLENÜL meg kell hosszabbítanom a Mo.-on kötött egészségbiztosításomat ahhoz, hogy meg tudják itt hosszabbítani a vízumomat. b) A TB meg az egészségbiztosítás másfajta biztosítások, nekem FELTÉTLENÜL meg kell hosszabbítanom a Mo.-on kötött egészségbiztosításomat ahhoz, hogy meg tudják itt hosszabbítani a vízumomat. c) Nem is fizet utánam az egyetem TB-járulékot, csak rossz típusú szerződést írattak velem alá, tééévedés volt, kérem, az a szerződés, egyfajta szerződésmintájuk van csak és azért íratták velem azt alá, de egyébként TB-t csak azok után fizet az egyetem, akiknek folyamatos vagy határozatlan idejű munkaszerződésük van (persze, az enyém csak jún. 30-ig szól, és gondolom, jövő szept.ben kötnek majd velem egy újabbat az az utáni év jún. 30-áig, mert ugye azért úgy tudom, h 3 évre szeretnének engem ide); és hogy egyébként az emberek nem is szokták elolvasni, mi áll a szerződésükben, jaj de milyen okos vagyok én, hogy elolvastam, de a jogász is aszondaná, h nem kell az egyetemnek TB-t fizetnie utánam. Ehe. Bizonyára. És hogy a vízumhosszabbításhoz nem is kell, egyáltalán nem kell, hogy meghosszabbítsam a Mo.-on kötött EB-met, anélkül is meghosszabbítják a vízumomat, csak akkor van ciki, ha megbetegszem és nincs biztosításom, hát akkor perkálhatok rendesen az orvosnak, saját felelősségemre hosszabbíttassam hát meg.
(Kassowitz Félix: Bürokrata. Forrás: http://network.hu/mestervezeto/kepek/kassowitz_felix/burokrata)
2. Külföldiektől fél éven át levonják az (itteni) fizetésük 30%-át, ez valami kedves különadó külföldi munkavállalók számára. (Jó, igazán nem megrázó összeg az én 30%-om, de nem is akarok ezen többet nyavalyogni, mert az otthoni intézetem normálisan kiegészíti az itteni zsebpénzt.)
3. A romantikus-viccesből lassan kezd fárasztóvá és bosszantóvá válni, hogy Áronommal még mindig 2 külön koleszban kell laknunk, Áronom ugye a kiváló Metallurgban a Homokos utcában (улица Песочная), én meg a hatsávos Udmurt utcára néző vackomban. Megint kusza annak a háttere, hogy mért vagyunk ebbe belekényszerítve, amikor annak az orosz-magyar keretszerződésnek az értelmében állítólag kellene lakást biztosítaniuk számomra, vagy legalábbis anyagilag támogatniuk a lakásbérlésemet. A Bp.-re jövő oroszországi lektorok kapásból kapnak egy Kapás utcai, 2 és fél szobás-erkélyes lakást, és vmiféle kölcsönösségnek kéne lennie a keretszerződés szerint. Itt viszont kerekperec megmondták, papíron kinyilatkoztatták megint, hogy csakis egy egyágyas koliszobát biztosítanak nekem, lakás bérlésébe egy fityinggel bele nem szállnak (mmm, az előző lektornak még támogatták vmennyivel a lakásbérlést, hát mi történt azóta a rendszerrel, kérem, vagy én úgyis olyan diáklányos vagyok, jó lesz nekem a koliszoba is, így gondolják?). Amúgy is, ők már az elején megmondták, hogy család nélküli, szingli lektor a vágyuk (nem is értem, mért nem választottak akkor inkább egy ilyet ebben az őrült konkurenciában ;).
Naaa, adjatok lakást egy ilyen házban...
Jó. Jó lenne akkor egy kicsit az is, ha legalább itt lakhatna velem Áronom az Udmurt utcai, hatsávos útra néző vackomban, vagy ha legalább a legszimpatikusabb gyezsurnaja beengedné őt legalább egy 33 órás buszkéjutazás után hajnali 5-kor, hogy itt aludjon nálam. De nem, nem lehet ilyet, Áron a műegyetemen tanul, a műegyetemről kapott meghívólevelet, adminisztratíve lehetetlen, hogy az én koleszomban lakjon. (Illetve!!!! A héten aszonták nekem, hogy lehet, hogy mégis ideköltözhet, mint "hozzám tartozó személy"!!!! Szorítsatok, hogy így legyen - eddig ugyanis aszonták, hogy vagy a műegyetemen tanul, vagy az én koleszomban lakik, mint "hozzám tartozó személy", a 2 együtt nem működhet - most van rá némi remény, hogy mégis. Tök boldogak lennénk, ha együtt lakhatnánk 11 m2-es szobácskámban, egy ideig legalábbis biztosan!!!!!)
Na jó, mindez kissé megalázó, de otthoni intézetem ilyen esetben fizeti nekünk a lakás bérlését, úgyhogy albérletkeresésbe fogtunk Áronnal, találtunk is jópár hirdetést a neten, gyatrácska orosztudásunkra tekintettel a kedves tanszéki titkárnőnk hívta fel nekünk a hirdetőket, az összes ingatlanközvetítő volt, akik az aktív hirdetések ellenére aszonták, hjuj, most nincsenek nekik a mi kívánalmainknak megfelelő lakásaik, és jajj de felmentek mostanában a lakásárak, ehh. Várjunk. Vártunk vagy 2 hetet, egyszer majdnem megnézhettünk egy lakást, de aztán mégsem, mígnem tegnapelőtt megindult valami dömping, és hirtelen 4 lakás megnézésére is invitáltak minket a kedves ügynökök!!! Mentünk először a Marx Károly utcába!!!! Majdnem, már majdnem odaértünk, amikor felhívta a közvetítő a titkárnőt, hogy a tulaj hirtelen elment otthonról, pedig megbeszéltük az időpontot, ó jajj! (Magyarázat: a tulajnak alighanem nem tetszene az idegen, külföldi képünk, félne nekünk kiadni a kecóját, pedig igazán megnézhetett volna minket, milyen kedves, rendes, nemdohányzó pár vagyunk.) Sebaj, menjünk a Lenin utcaiba, mondtuk a titkárnővel, és mentünk, és basszus a megbeszélt időpontban és utána a közvetítő nem vette fel a telefont, nem, nem és nem, akárhányszor hívtuk, nem vette fel a szerencsétlen a kagylót, azóta se jelentkezett. Örülünk, hogy ilyen kiváló üzleti érzékkel, diplomáciával rendelkeznek az izsevszki ingatlanügynökök. És másnap egy másik ingatlanos jelentkezett! Menjünk a Vorovszkovo útra lakást nézni! Ez csak egyszobás, de mindegy, megnézzük. Kerestük-keresgéltük a házat, mert itt nem feltétlenül logikus rendben van ám a számozás, titkárnőnk telefonált, egyeztetett, mindjárt majdnem megtaláltuk azt a házat, és akkor ingatlanos telefonált, hogy nahát, a lakás épp most lett kiadva. De ne csüggedjünk, ő most, épp ebben a pillanatban indult el innen a Pásztorok utcájába, ott is lenne egy nekünk való lakás, igaz, benzinnel kellene befűteni a vízmelegítőhöz, de biztos jó. És akkor mentünk át, és megint keresgéltük a házat, és már majdnem megtaláltuk, és akkor az ingatlanos hívott, hogy nahát, épp ebben a pillanatban adták ki ezt a jó kis benzinnel fűtős lakást is, óóó.
... vagy egy ilyenben...
Legközelebb megint szép, kellemes, izgalmas dolgokról fogok írni, hát a pozitív dolgokra kell koncentrálni az életben, nem-e?!
