Július 17-én, moszkvai idő szerint délben megszületett az orosz építészeti pályázatnak a végeredménye, melyen én is indultam. Sajnos sikerről nem tudok beszámolni, de mivel megígértem, hogy megírom, hogyan szerepeltem, következzen egy kis szubjektív összefoglaló.
A pályázat honlapja szerint összesen 227 pályamű érkezett idén a nyolc különböző kategóriába, mely egyrészt több, mint tavaly, másrészt a pályaművek általános színvonala is magasabb volt idén a szervezők szerint. A zsűrinek ezekből a pályamunkákból kellett 35 döntőst kiválasztania. Végül valamilyen oknál fogva mégis csak 34 döntőst választottak, és nem is ugyanannyit minden egyes témakörből. Vannak olyan témakörök, melyekből 7-8 döntőst is választottak („Tájépítészet” és „Találkozóhely fiataloknak”), míg másokból („Diákkampusz”, „Fejlesztő központ gyerekeknek” és „Kis sportkomplexum”) csak 2-2 munkát juttattak tovább. Emiatt nem is hirdettek minden kategóriában első, második és harmadik helyezettet, csak a népesebb csoportokban. Összesen 20 díjat osztott ki a zsűri, plusz egyet még a közönség egy internetes szavazás eredményeképpen.
Az én társasházam
Mint már a bevezetőben írtam, pályamunkáim nem nyerték el a zsűri tetszését, így sem a legjobb öt társasház, sem a legjobb négy zöldház közé nem sikerült bekerülnöm. A pályamunkákat elnézve kicsit bosszantó, ugyanis nem érzem mindet jobbnak az én munkáimnál.
Az én zöldházaim
A „Társasház fiataloknak” kategóriában például egyedül a második helyezett díjazásával értek egyet, aki jól oldotta meg azt a követelményt is, hogy a lakások kialakításai a családok változó igényeihez is alakíthatóak legyenek. Mindemellett mutatós, modern és európai épületet hozott létre, bár kicsit „szűkszavúan” van dokumentálva.
Ратчин Сергей Николаевич munkája
Az első helyezett számomra nem különösebben érdekes, egyetlen előnye talán az, hogy a házak tetszés szerint sorolhatók egymás mellé, így hosszú egyenes és íves házsorok is kialakíthatók belőle.
Анисимов Иван Романович munkája
A harmadik helyezettet viszont egyáltalán nem értem, hiszen egy borzasztó, falanszterszerű komplexumot tervezett, ami csak annyiban különbözik a jelenleg is épülő orosz toronyházaktól, hogy a régi Köki felüljárójához hasonló zárt folyosókkal kötötte össze az épületeket. Az adaptálható lakás kritériumát ő is (mint én is) elintézte azzal, hogy különböző méretű lakásokat álmodott a blokkokba.
Елькина Олга Владимировна munkája
A „Zöld építészet” kategóriában egy hagyományos lakótömb energiatudatos felújítása nyerte el az első helyet. Az építészpalánta itt se találta fel a spanyolviaszt, a házak tetejére nem túl mutatós manzárdtetőt tervezett, melyben helyenként lakások, helyenként télikertek kaptak helyet. Az épületet új átszellőztetett faburkolatú homlokzattal látta el és felszerelte az összes zöld gépészeti elemmel, mint például napkollektorok, napelemek, belső szellőztető csatornák és hővisszanyerő berendezések (rekuperátor), bár némi aggodalomra ad okot, hogy a lakások fűtését továbbra is egy nagy hőközpontból szeretné ellátni, melyhez egy nagy füstölgő gyárkéményt is rajzolt. Vajon a hőszivattyú a gázkazán helyett nem bírná el az ottani klímát?
Репин Никита Александрович munkája
Ebben a kategóriában a harmadik helyezett a legszimpatikusabb számomra, már csak azért is, mert ő is Izsevszkbe tervezett, ráadásul annak az Úttörőpalotának a túloldalára, amelynek én a tóparti oldalát építettem be. Ez a lépcsőzetes ovális forma ugyan nekem nem jön be, viszont alkalmazott néhány olyan egyedi megoldást, melyek tényleg jó ötletnek tűnnek.
Сехилова Елена Михайловна munkája
A második helyezettről viszont bátran ki merem állítani, hogy komplett hülyeség, és hogy a szemétkosárban lenne a helye. A srác egy ék alakú úszó hotelt tervezett, mely csak fából és polikarbonátlapokból áll. A hatalmas mennyiségű fa és műanyag felhasználása nem hinném, hogy nagyon környezetbarát lenne, ráadásul a polikarbonát a tengeri szeles környezet hatására szerintem nagyon hamar mattá válna. Hosszú útra se mennék ezzel az úszó hotellal, mert éttermen, kávézón és mozitermen kívül más szórakoztató egységet nem tervezett az épületbe. A „hajó” fűtését és hűtését hőszivattyúval gondolta megoldani, ami vizes környezetben ésszerű döntés, viszont annak energiaellátásáról egy árva szó sem szerepel a dokumentációban.
Судаков Игорь Валерьебич munkája
A többi döntős munkát végiglapozva elég vegyes kép rajzolódott ki előttem. Van néhány, ami tetszik, mint például a jekatyerinburgi botanikus kert, a zöldséges ládákból kialakított találkozóhely, vagy az inkább csak a témájában érdekes szentpétervári Forma-1-es pálya; a legtöbbet viszont túl nagy léptékű, öncélú és elnagyolt tervnek tartom.
Persze, most biztos azt gondoljátok, hogy csak savanyú a szőlő és azért írom ezeket, de szerintem érdemes rászánni egy kis időt és végignézni a többi munkát is. Már csak ezért is jó lenne, ha már végre hozzáférhető lenne mind a 227 pályamű, mert igazán kíváncsi vagyok, hogy kikkel szemben maradtam alul.
Végezetül egy kis videó, amiben valamilyen másfajta szempont szerint válogatták össze a legjobbakat és ezért több olyan épület is feltűnik benne, mely nem került be a legjobb 34-be.
