Tegnap délelőtt - két és fél hónap elteltével – ismét begördült vonatunk az izsevszki vasútállomásra. Három napos moszkvai és Moszkva-környéki turistáskodás után visszatértünk Izsevszkbe, hogy megkezdjünk egy újabb, még mozgalmasabbnak ígérkező szemesztert.
Az izsevszki vasútállomás
Szerencsénkre, Era egyik kollégája kijött értünk az állomásra kocsival, így nem nekünk kellett hazáig cincálnunk a megint túl nehézre sikeredett csomagjainkat.
Sajnos elég zord időjárás fogadott minket, borús volt az ég és hideg szél fújt, minden melegebb ruhadarabot magunkra vettünk a nyárra hazavittek közül. Az autóból nézve a város nem változott semmit a nyár folyamán, maradt minden olyan, ahogy már megszoktuk. A házunknál viszont tapasztaltunk néhány kellemetlen újdonságot: a bejárati mágneszár és a kaputelefon egyelőre nem működik, most bárki bejöhet a lépcsőházunkba, az amúgy is töredezett lépcsőfokok tovább amortizálódtak, az egyik lépcsőről lóg az élvédőnek felhegesztett L-vas és egy új falfirka is megjelent a bejárati ajtónk mellett.
A lakásba belépve is elég kaotikus kép fogadott minket. A nyári hónapokra kiadtuk lakásunkat egy lengyel barátunknak, aki a második udmurt játékfilm forgatásához használta főhadiszállásnak. Elég sietve mehettek el, mert végül nem sikerült mindent tökéletesen kitakarítaniuk és a helyére tenniük. Azért kompenzálásképp kaptunk ajándékba egy biciklit, melyet majd igyekszünk néha használni.
A helyi utakra jól jön a vastag kerék
Ilyen körülmények között tegnap este valahogy nem éreztem olyan kitörő örömöt magamban, hogy újra itt lehetek. Aztán ma reggelre végre kialudtuk magunkat és örömünkre a nap is kisütött egy kicsit. Egyből vidámabban mentem az egyetememre, hogy elintézzem a szükséges adminisztratív teendőket. Útközben vettem észre, hogy a nyár elején a szomszédunkban megnyitott kínai étterem egy terasszal is bővítette magát, melynek az oldalát színesre fújt biciklikkel díszítették. Talán ez lenne az első „biciklisbarát” hely Izsevszkben?
Ezekkel már nem mennek sehová
Ebédelni a jól megszokott egyetemi menzára mentem, majd délután megejtettük a készletfeltöltő nagybevásárlást a legközelebbi szupermarketban. Úgy látszik, kezd lassan minden visszazökkenni a régi kerékvágásba.
Már alig várom, hogy este elmenjünk a kedvenc bárunkba és legurítsak egy jó korsó barna házisört a megérkezésünk örömére!
