HTML

káma-túra

tárákánok, adminisztrácija, pláckárt, fegyvergyár, gyezsurnaják. Pre- és posztverbális tárgyak, fürdőház-szellemek, neonzöld házak, fél lépcsőfokkal végződő lépcsősorok. Baltyika sör. Kiküldetés&nászút. Orosz és udmurt táj, magyar ecsettel, szemtanúsági múltban. Vot.

Friss topikok

  • bakter19631007: kiszeretnék jutni Izsevszkbe,mint turista mert nagyon sok szép látni való van ,de hogy kezdjek hoz... (2021.02.27. 20:07) 70 éves a béke
  • aszterik: @Yo! Maaan!: melyik hely? Biztos, hogy jól értetted a posztot? (2018.03.25. 10:18) Múzeumok délutánja – Hanti-Manszijszk 2.
  • maxval bircaman megbízott szerkesztő: @Kutya 79: maxval@abv.bg Kösz előre is. (2015.09.25. 15:47) Mai orosz reneszánsz
  • Sulyid: @Kutya 79 Írtam egy privát üzenetet, remélem válaszolsz/válaszoltok majd rá. Amúgy szavaztam is, ... (2015.09.16. 14:57) Búcsúbogrács
  • Kutya 79: @Pupák Pupákovics: Ahh, valóban. Javítottam 1582-re. De, építenek most is faházakat, főleg gyalult... (2015.06.04. 10:30) Kozmodemjanszk házai

Címkék

adminisztrácija (1) Arsan (1) autó (8) Bajkál (5) barátok (10) barlang (1) baskír (1) beszéd (3) Buranovszkije Babuski (2) burját (2) busz (9) család (1) divat (2) dizájn (6) egyetem (10) elektricska (1) építészet (20) esztrád (2) falu (5) fegyver (2) felújítás (2) férfiak (2) film (3) fürdőház (1) glazov (1) Glazov (2) gyár (1) gyezsurnaja (2) Győzelem Napja (2) hanti (3) Hanti-Manszíjszk (1) Hanti-Manszijszk (2) határátkelő (4) háztartás (1) hideg (10) (12) horgász (1) Huzsir (1) Idnakar (1) időjárás (4) Izs (2) Izsevszk (33) izsevszk (4) jég (9) Jekatyerinburg (5) Joskar-Ola (1) jubileumi ünnepség (4) kaja (12) Kalasnyikov (3) Káma (1) karél (1) Kazany (1) képregény (1) kiállítás (7) Kirov-park (2) kolesz (3) komi (3) komi-permják (1) komi-zürjén (1) koncert (2) konduktor (1) konferencia (4) körülmények (24) kotlett (4) Kozmodemjanszk (1) Kudimkar (1) kullancs (1) kultúrsokk (6) Kungur (1) Lada (2) lakás (5) lektorság (2) lőtér (1) Ludorvaj (2) magyar (1) mari (3) marsrutka (3) maszlenyica (1) médiasztárság (2) metallurg (6) metro (1) migrációs kártya (1) monostor (5) mordvin (1) Moszkva (3) művirág (3) múzeum (8) népszokás (6) néptánc (4) népzene (4) nők (1) Olenyi Rucsi (2) Olhon (1) orosz (26) ősz (1) Perm (1) pia (6) plackart (3) pravodnyik (2) repülőgép (2) sár (3) síelés (1) sport (7) számítógép (2) Szarapul (1) szavazás (1) Szentpétervár (4) Szergijev Poszad (1) szibériai út (1) Sziktivkar (1) Szljudjanka (2) szobor (6) szórakozás (11) szúnyog (1) tarakan (3) társadalom (1) tatár (1) tavasz (8) teázás (3) tél (3) temető (2) természet (10) (9) transzformerek (1) UAZ (1) udmurt (18) Ulan-Ude (1) ünnep (6) Urál (1) utak (2) utazás (30) vámnyilatkozat (1) verseny (3) villamos (2) virág (1) Volga (4) vonat (10) Votkinszk (1) ZIL (1) Címkefelhő

Búcsúbogrács

2015.07.06. 18:20 Kutya 79

Mi se hittük igazán, de négy év után eljött az a pillanat, amikor kiküldetésünk (száműzetésünk) ideje lejárt, és búcsút kellett mondani ideiglenes hazánkban szerzett barátainknak. Úgy gondoltuk, hogy erre mi sem lenne alkalmasabb esemény, mint egy szabad ég alatti bográcsozás, hiszen az oroszok is és mi is szeretünk a természetben sütögetni. A remek ötlet viszont sajnos több sebből vérzett, ugyanis se nekünk, se a barátainknak nem volt bográcsa, ráadásul a korábbi meleg időjárás is borúsra, esősre és szelesre változott azon a héten. Ezek az apróságok persze nem tántorítottak el minket attól, hogy kitartsunk eredeti tervünk mellett.

dscf8824.JPG                 Vizet forralunk a 2. adag tésztának

A terv pedig az volt, hogy egy nagy adag csirkepaprikást fogunk főzni. Ehhez kellett volna egy megfelelő méretű, akasztóval rendelkező, racionális áron megvehető edényt találnom az izsevszki boltokban. Végigmérve a vadászbolt és a kedvenc szupermarketünk kínálatát arra jutottam, hogy egy 12 literes zománcozott edény a legnagyobb és egyben a legolcsóbb is, amit most hirtelen kaphatok. Bizonytalan voltam ugyan abban, hogy a tervezett 40 csirkecomb bele fog-e férni abba az edénybe (kb. 20 főt vártunk az eseményre), de mivel mást nem lehetett kapni, az idő meg már szorított, végül megvettem.

A helyszín kiválasztásában Ljoha és Artyom barátom volt a segítségemre. Én először ott akartam tartani, ahol Ljoha születésnapját is ünnepeltük, a lóversenypálya mögötti erdőben, de az valamiért Ljohának nem tetszett. A Kirov park sajnos nem jöhetett szóba, mert ott addigra már tűzgyújtási tilalom lett bevezetve. Gondoltam, hogy akkor már mindegy, menjünk el a Káma partjára és aludjunk is ott, de végül barátaim az izsevszki víztározó partján ajánlottak egy tisztást, ahol előző hétvégén egy egynapos kis zenei fesztiválon vettek részt. A hely azért volt ideális, mert mindössze 7 km-re volt a várostól, és akár busszal is haza mehettünk volna, de taxit se volt bonyolult hívni oda.

dscf8833.JPG                 A messzeségben Izsevszk házai

Az esemény napján, még a bevásárlás előtt, még egyszer megnéztem új „bográcsunkat” és képzeletben megpróbáltam elhelyezni benne a csirkecombokat. Alaposan végigszámoltam és arra jutottam, hogy mégse fog annyi elférni benne, nincs mese, mégis csak sertéspörköltet kell főzni. Hogy biztosan kapjunk kellő mennyiségű sertéshúst a boltban, inkább a kicsit távolabbi, a városban az egyetlen külföldi multi lánchoz tartozó áruházba mentünk vásárolni. Sajnos csalódnunk kellett a kínálatban, mert még ebben a boltban se sikerült egyféle húsból 5 kilót összeválogatnunk. Végül ugyanolyan elnevezésű, de láthatóan másik testrészből származó húsdarabokból lett az alapanyag.

Ebéd után, mielőtt még elindultunk volna a helyszínre, otthon gyorsan összedaraboltuk Erával a húst, hogy legalább ennyivel gyorsítsuk a főzést. A buszon a nagy zománcos vödörrel a kezünkben kicsit viccesen néztünk ki. Szerencse, hogy Misa is velünk jött, mert ő tudta pontosan az utat a tisztáshoz.

A hely valóban szép volt, csak itt-ott csúfította a látványt egy-két, előző hétvégéről ottmaradt raklapkupac. Úgy látszik, a minifesztivál másoknak is felkeltette az érdeklődését a hely iránt, mert a tisztás távolabbi szegletében mások is próbálkoztak tűzcsiholással a szemerkélő esőben. Gyors fagyűjtés után mi is hozzáláttunk a művelethez, mielőtt még teljesen eláztak volna az ott talált papírlapok, amelyeket gyújtósnak akartunk használni.

dscf8840.JPG                 Valami apróság mindig belerondít a képbe

Mire a szalonna és a hagyma a tűzre került, a vendégek többsége már megérkezett. A rossz idő miatt sajnos nem jött el mindenki, akit meghívtunk. Páran sátrat állítottak, hogy majd ott éjszakáznak, mások pedig árgus szemekkel figyelték, hogy mit művelek a bográcsban. Az egyik srác teljesen el volt hűlve, hogy mennyi hagymát teszek ebbe az ételbe, meg úgy egyáltalán, nem értette, hogy lehet hagymát pirítani magas falú edényben. Neki mondjuk még az is furcsa volt, hogy a fakanalunk hagyományos kerek végű volt, és nem lapos lapáttal kevergettem az ételt. Szerinte Oroszországban csak lapátszerű fakanalakat lehet kapni, ami viszont nyilvánvaló hülyeség, bár őszintén szólva, sohasem néztem a háztartási osztályok kínálatát. Végül aztán bevallotta, hogy ő muffinon kívül semmi mást nem szokott készíteni a konyhában, merthogy az inkább a felesége terepe.

A mi fakanalunk magyar volt, mint ahogy sok más dolog is ezen az estén. A szalonna például Istvánék házi vágásából származott, a pirospaprikát én hozattam ki a barátaimmal, mikor októberben meglátogattak minket. Magyar volt a szárított csípős paprika is, amit inkább csak mutatóba vittem ki, hogy lássanak ilyet is az oroszok, de az ételbe nem tettem egy cseppet se, mert ők általában nem nagyon szeretik a csípős ízeket. (Érdekes viszont, hogy a mustárjaik ennek ellenére nagyon jók és nagyon erősek.) A késeinket is otthonról hoztuk, de még a nejlonzacskónk, amiben a hozzávalókat kicipeltük a tópartra, is egész véletlenül hazai volt. Szóval elég hitelesre sikeredett ez a magyar konyhaművészeti bemutató.

dscf8842.JPG                 Gyakran eleredt az eső...

Főzés közben nagy megrökönyödést váltott még ki az a mozzanat, amikor vörösbort öntöttem a piruló húsra. Többször visszakérdeztek, hogy ezt tényleg így szoktuk csinálni? Nagyon furcsa volt nekik, hogy bort teszünk az ételbe, azt gondolták, hogy csak a franciák főznek így.

Mire kész lett a pörköl,t egyesek már nagyon éhesek (és részegek) voltak, így nem mindenki várta meg, hogy egy másik edényben még a tésztát is kifőzzem hozzá. Zsófi ugyan korábban felajánlotta, hogy ő, ha gondolom, szívesen csinál nokedlit, de úgy éreztem, hogy ekkora szívességet azért már mégsem kérhetek tőle. 20 emberre leszaggatni a nokedlit egy bogrács fölött nem lett volna kellemes munka. Az is nagy segítség volt, hogy hoztak egy kis szalonnát nekünk, és hogy Zsófi készített egy nagy lavórnyi uborkasalátát a pörkölt mellé.

dscf8839.JPG                 ...de legalább volt szivárványunk is

Azon egyébként nem csodálkoztam, hogy a pörkölt elkészültét egyesek nagyon hosszúnak találták, már két éve, amikor gulyáslevest főztem nekik a Káma-parton, is hallgathattam, hogy milyen sokáig fő ez a kaja. Érthető, nem ehhez vannak szokva. Ha ők kimennek a természetbe, pár perc alatt felállítják a kis faszenes grilljüket, gyorsan nyársra húzzák az előpácolt húskockákat, és fél óra múlva már lehet is enni az első adag saslikot. Hát, nálunk ez egy kicsit másképp megy…

Ennek ellenére a pörköltnek nagy sikere volt, nagyon tetszett nekik. Minden szerénységem ellenére mondhatom, tényleg jól sikerült, én is elégedett voltam vele. Mivel kevesebben jöttek el, mint gondoltuk, volt kaja bőven, emberes adagokat szedhettem nekik.

dscf8835.JPG                 Mindenkinek ízlett a kaja

A lakoma után a társaság fele elindult hazafelé. Csak mi maradtunk, meg páran, akik úgy tervezték, hogy ott fognak éjszakázni az erdőben. Egy ideig a mi tábortüzünket próbáltuk élesztgetni és a körül kuporogtunk, de megfelelő tüzelő híján (az eső miatt minden nedves volt) nem sok sikerrel jártunk. Ekkor jött át az egyik srác a szomszédos társaságból, hogy meghívna minket az ő tüzük mellé, mert hogy nekik ég rendesen, és hely is van bőven. Az invitálást elfogadtuk, és kezünkben az italainkkal átvonultunk a másik csapathoz.

A srácok rutinos vadkempingezők lehettek, mert nagyon profi kis sátortetőt ácsoltak ponyvából és néhány kivágott faágból, és a tüzük is igen tudományosan volt megrakva. Hamar előkerült a gitár is a sátor mélyéről, és közös énekléssel fejeztük be az estét.

ui.: Mi már ugyan három hete véglegesen hazaköltöztünk Budapestre, de még jó néhány történet, poszt ötlete van a tarsolyunkban. Korábban meg nem írt kirándulások, azóta történt események és néhány olyan téma, ami tovább színesíthetné az oroszokról / udmurtokról általunk közvetített képet. Amennyiben a kedves olvasóközönséget továbbra is érdeklik a kalandjaink, még egy kis ideig folytatnánk a blogolás.

1 komment

Címkék: barátok magyar kaja természet Izsevszk

A bejegyzés trackback címe:

https://kama-tura.blog.hu/api/trackback/id/tr917605428

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sulyid 2015.09.16. 14:57:20

@Kutya 79

Írtam egy privát üzenetet, remélem válaszolsz/válaszoltok majd rá. Amúgy szavaztam is, szóval remélem hogy még sok érdekes anekdotát olvashatunk. :)
süti beállítások módosítása