Rengeteg különféle dologról lesz szó ebben a posztban, csak győzze az olvasó kapkodni a fejét a sok érdekes információt olvasva!
Olyan ügyesen tudom időzíteni a dolgaimat és általában beosztani az időmet, hogy csuhajj. Ékes példaként álljon itt e linkecske, amelyet mondjuk úgy a hónap első néhány napjában illett volna feltennem, de nem tettem: http://www.nyest.hu/renhirek/beszel-e-udmurtul-az-udmurt-telapo
(az olvasó viszont feltétlenül olvassa el a hivatkozott cikket ízibe'.)
Arról szól, hogy december 10-én meglátogattuk az "udmurt Svájcban" élő udmurt télapót, és együtt diszkóztunk vele meg ilyenek.
Január 22-én meg visszajöttünk, remek 3 napos vonatozás után, 4 igen nagy táskával, egy női retikülfélével, egy hokibottal és 2 hátizsákkal, saccperkábé 102 kiló cuccal, ezzel le is bonyolítva ideköltözésünk 2. hullámát.
Kapkodja a fejét a költözés forgatagában.
A költözés amúgy igen jól zajlott, csak a moszkvai Kijevszkij pályaudvaron akart lehúzni minket egy húzóskocsis hordár 10 dollárral, hogy a pu. másik végéig eltolja a cuccainkat, de nem mentünk ám bele! Inkább áttaszigáltuk magunk a holmikat a pu. végére, leraktunk 2 nagy cuccot a Kijevszkijen, 2-t meg átvittünk a Kazanszkij pu.ra (onnan indult este tovább a vonatunk Izsevszkbe), és kiruccantunk a Győzelem parkba tankkiállítást stírölni.
Harckocsi-kiállítás a Győzelem parkban
Ezt az irhabundát kaptam Áron nagymamájától az augusztusi, 37 fokos hőségrekord napján
majd fölszedtük a cuccokat a Kijevszkijről és átcammogtunk a Kazanszkijra (fene a spúr belünket, spórolni akartunk a taxin, sikerült is, sőt, akaratomon kívül − de tényleg! − még át is vágtam 20 rubellel az egyik csomagmegőrzős bácsit).
A visszatérés kicsit jól esett, kicsit nem; valahogy most esett le úgy igazán, hogy nem csak pár hónapra jöttünk ám ide, hanem évekre; vasárnap még meg is rázkódtam a családom meg a pajtik hiányzása miatt; erre hétfőn rá is tett egy kicsit az, hogy néhányan meghökkentek a tanszéken, hogy én már vissza is jöttem, és megtudhattam, hogy a finn és magyar vendégtanárok általában csak február első hetének végén bukkannak fel újra Izsevszkben (ezt mondjuk mondhatták volna decemberben is, én azért siettem vissza, hogy vizsgáztassak − jó lett volna még 2 hetet otthon lenni, de azért telhetetlennek se kéne lennem, így is otthon voltunk 4 szép hetet, és ugye már karácsonyra is hazaengedtek, pedig akkor itt még tanítás van).
Most meg a sportolás miatt szűkölök. Izsevszk eleve nem futóbarát hely forgalmas, soksávos utcáival, tőlünk messze vagy éppen nem olyan messze eső, de zsebkendőnyi méretű parkjaival, és így tél derekán mindezt megkoronázza a járdákat sok helyütt szépen beterítő, összetöppedt és eljegesedett, többcentis hóréteg, amely jelenségnek külön neve is van ám oroszul: гололёд.
Gyalogszerrel a téli Izsevszkben
Úgyhogy ma se mentem el futni, pedig már kezd nagyon hiányozni, meg nem is nagyon tudom, hogy és hol kéne Izsevszkben télen futni: bizonyára atlétikapályával vagy futópaddal kéne próbálkozni. És nem, nem a hőmérséklettel és a hideg levegővel van a baj, mínusz 30 fokban is lehet télen futni, csak sok réteget kell magunkra pakolni (na jó, nekem mínusz 20 fok volt eddig a leghidegebb, amiben valaha futottam, de az otthon volt, '96-ban). Járok amúgy aerobicórákra, csak hát messze maradnak azért az otthoni Kata-féle, szokatlanul kemény edzésektől, amikre az utóbbi évekre jártam, ráadásul az egyik kedvenc órámat likvidálták itt a fitneszklubban vagy mi. A sífutásban bízom még, csak találjunk Áron 47-es lábikójára való bakancsot :).
És végezetül egy kis érdekesség: az oroszországi uszodák látogatásához helyi tüdő-, bőr- és - nőknek - nőgyógyásztól kell ám igazolást szerezni. Mondjuk úszni amúgy se szeretek annyira.
