Valljuk be őszintén, Izsevszk azért nem a turistacsalogató látványosságairól nevezetes, de mondjuk fegyvermániások számára igazi különlegesség lehet az itt található Kalasnyikov-múzeum. Különösebben nem vonzódom a fegyverekhez és nem is értek hozzájuk, de azért egyszer mindenképpen szerettem volna elmenni oda. Múlt szerdán, egy diákkonferencia keretein belül, végre lehetőségem volt ingyen, idegenvezetéssel együtt végigjárni a tárlatot.
A múzeumba belépve egy Kalasnyikov-fegyverekből, szocialista jelvényeket idéző motívumokból és egy pacifista jelképből összegyúrt gipszalkotás fogadott minket. Miután megcsodáltuk, gyorsan fel kellett vennünk az elengedhetetlen lábzacskókat, nehogy véletlenül bepiszkítsuk a múzeum fényesre polírozott kövezetét.
Mint egy hatalmas kitűző. De mit keres ott az a virág?
A tárlatvezetés az emeleten kezdődött, ahol először egy rövid áttekintést kaptunk a lőfegyverek fejlődéséről a kezdetleges egylövetű puskáktól a modern sorozatlövő fegyverekig.
Egy öreg puska
Orosz katona
Gyors történeti áttekintés
Aztán egy szűk átjárón keresztül átmentünk a múzeum nagyobbik részét alkotó íves kiállítótérbe, ahol Mihail Tyimofejevics Kalasnyikov gyerekkorával ismerkedtünk meg. Megtudtuk például, hogy Mihailnak még 17 testvére született, de vele együtt csak nyolcan érték meg az iskoláskort. Láthattuk, hogy édesanyja egy Csepel varrógéppel varrta a ruháikat, és kiállították az első puskát is, amivel az ifjú Mihail először lőtt.
A család varrógépe
Női lábak zacskóban (és Mihail első puskája)
A kiállítás ezután a háborús évekkel és az AK-47-es fejlesztésével foglalkozott. Még azt is bevallották nekünk, hogy a Kalasnyikov által tervezett első fegyver nem volt egy sikeres darab, és hogy tulajdonképpen az AK-47-en is egy kisebb kollektíva dolgozott, nem csak ő egyedül.
Ha jól értettem, ebből a pisztolyból is merítettek ötletet a gépfegyverhez
Dekoráció №:1
Aztán persze megszületett a nagy mű, mely elsöprő sikert aratott és hamar elterjed szerte a világon.
Az őstípus '47-ből
Dekoráció №:2
A tárlókban egymás után sorakoztak a különböző generációi és a különböző speciális célokra fejlesztett változatai a típusnak. Hogy melyik pontosan miben különbözik a többitől és egészen pontosan mire is való, én már nem is tudom, mert a tárlatvezetés közben inkább a fényképezésre koncentráltam, úgyhogy ha valaki ezekre kíváncsi, jobban jár, ha inkább a szakmai weboldalakat böngészi.
Fegyverek...
...fegyverek...
...és fegyverek, mindenhol
A tárlat végét a különböző országokban gyártott Kalasnyikov-változatok és a tervező által kapott ajándékok és kitüntetések egy része zárta.
A licensz alapján gyártott géppuskák. A fölső a magyar.
Miután levettük a lábzacskóinkat és magunkra öltöttük a kabátjainkat, a kedves biztonsági őr mondta, hogy mindenképpen menjünk le az alagsorba, merthogy ott lőni is lehet, és azt feltétlenül ki kellene próbálnunk. Bátortalanul elindultunk a zegzugos, szűk pincébe, de végül egy vaskos rácsos ajtó mögött megtaláltuk a lőtér előterét. Ott persze a lőteret felügyelő férfi azonnal kioktatott minket, hogy kabátban nem lehet lőni. Miután kimorogta magát, végül barátságosabb lett és mondta, hogy jöjjünk, próbáljuk ki a fegyvereket, de sajnos nekem már nem volt rá időm, a lányokat meg annyira nem érdekelte a dolog, úgyhogy ha másért nem, még néhány patron eldurrogtatása végett vissza kell térnem valamikor a múzeumba.
Az ifjú Mihail és én
