Elnézést kérünk a kedves olvasóktól, de az utóbbi időben se időnk, se kedvünk nem volt írni. Augusztus közepe óta mind a ketten tudományos teendőinkkel voltunk elfoglalva. Era cikket írt, nekem meg a diplomamunkám első fejezetét kellett elkészítenem szeptember közepéig. Szeptember elejére már a billentyűzet látványától is hányingerünk volt, arra pedig gondolni se mertünk, hogy értelmes szöveget szerkesszünk csak úgy, kedvtelésből. Szóval ezért volt ez a nagy hallgatás.
Mostanra viszont már túlvagyunk ezeken a dolgokon, és lassan enyhül a csömör is. Lenne is miről írni, csak magunkat kéne egy kicsit összeszedni. Adósak vagyunk még például legalább két epizóddal a bajkáli sorozatból (1. rész, 2. rész, 3. rész), és egyéb dolgokról is lehetne még írni.
Mint például a szép új fürdőszobánkról, ami nagy meglepetésünkre várt itt minket, mikor visszatértünk Izsevszkbe. Mielőtt hazamentünk a nyáron, jeleztük a tulajdonosnak, hogy valami nem tökéletes a kád alatt, és hogy jó lenne, ha megnéznék, míg mi otthon nyaralunk. Arra azért nem számítottunk, hogy egy kisebb felújítás lesz a vége.
A kád mellett már kopik az átfestett fuga
No, azért olyan nagy dolgokra nem kell gondolni, meg persze az egészet olyan szépen oroszosan, amolyan tessék-lássék módon csinálták, de mindenképpen jólesett. Elsősorban a vadonatúj mosógépünknek örültünk, ami valamivel kisebb is, mint az előző, így több hely marad számunkra a fürdőben, és nem mellesleg ez tényleg centrifugál, ezért most már nem kézzel kell kicsavarni a jéghideg ruhákat, illetve még „kézimosás” funkciója is van, úgyhogy végre kimoshatjuk a hegyekben álló elpiszkolódott pulóvereinket.
Kicserélték továbbá a kád előfalát, és sikerült is nekik mögé rejteniük a mosógéphez vezető vízcsövet. Igaz, hogy ezt az előfalat nem sikerült rendesen rögzíteniük a padlóhoz, és már néhány nap után elmozdult a helyéről, de ez csak annyiban bosszúság, hogy időnként a helyére kell emelni, viszont jóval esztétikusabb a korábbi változatnál. A vécé mögötti kisszekrényt is kifestették és az ajtajáról is eltávolították a csúnya márvány utánzatú fóliát, aminek a helyét szintén fehérre festették. Egyúttal beszerelték a vízórát és egy fahasábbal kitámasztották a lekonyulni akaró vécétartályt is. A csatlakozó csatornacsőből ugyan az elején még szivárgott egy kicsit a víz, de mostanra gondolom bedagadt a nedvességtől, mert már abbahagyta. A felújítás csúcsa viszont a csempék látszólagos újrafugázása volt. Először azt hittem, hogy kikaparták egy kicsit a régi szürke fugákat és szép új fehéret kentek a helyükre, de aztán pár nap múlva rá kellett jönnünk, hogy csak sima fehér festékkel kenték le őket, és ott, ahol rendszeresen víz éri, már mosódik is le a festék. Így például a kád mellett a zuhanyzások miatt és a padlóról a felmosások miatt már le is kopott. Hát ilyen egy felújítás orosz módra. (A korábbi állapotról itt és itt olvashattok.)
Az újjávarázsolt kisszekrény és a professzionálisan kitámasztott vécétartály
Aztán írhatnánk arról is, hogy voltunk dácsában az orosz barátainkkal és kipróbáltuk az orosz szaunát is, csak erről sajnos egy képünk sincs illusztrációnak. Én életemben először vezettem quadot, kint az orosz éjszakában, a faluszéli termőföldek mellett. Utána pedig vacsorára medveszalonnát ettünk kenyérrel, meg aznap reggel frissen szedett dinsztelt erdei gombát, hagymával és tejföllel.
Továbbá hosszan lehetne ecsetelni az iskolakezdés szokásos nehézségeit. Szerencsére ebben a félévben úgy tűnik, hogy megkímélnek minket a sok elméleti hülyeségtől, és végre a szakmai tárgyak dominálnak az órarendünkben, ami viszont még a negyedik hét elteltével is folyamatosan változik.
A "síléces emlékmű"
Még az első hét végén nagyon megörültünk, mikor az orosz barátaink által szervezett meglepetésbulin újra találkozhattunk olasz barátnőnkkel, Silviával, aki ugyan mondta, hogy szeretne még visszajönni Izsevszkbe, de semmi konkrétat nem hallottunk felőle egész nyáron, és most igen, itt marad még egészen januárig.
Végül, de nem utolsó sorban, itt van velünk Orsi barátnőnk is - egészen október végéig -, hogy udmurt nyelvi kutatásokat végezzen. Vele is szinte minden nap találkozunk és eljárunk ide-oda a városban. Felfedeztünk például egy új kocsmát is, bár ezt éppen Silviának köszönhetjük.
A Kalasnyikov gyár hétköznap este
Úgyhogy jól elvagyunk, nem kell értünk aggódni, csak éppen írni nem volt időnk.