Az időjárás hálás téma, mindig lehet róla mit írni, mondani. Tudják ezt jól az angolok is, akik állítólag hosszasan tudnak értekezni a náluk amúgy nem túl változatos időjárásról. Most kicsit én is ilyen leszek, hiszen korábban már említettem, hogy milyen felénk a tavasz, illetve, hogy mire számíthatunk.

A különbség annyi, hogy most már talán végérvényesen ki lehet jelenteni, hogy Izsevszkbe is megérkezett a tavasz. Több heti hitegetés (kis felmelegedések), majd újabb havazások után a hétvégén látványosan változott az idő.

                Játszódik

A dolog hivatalosan is megerősítésre került, ugyanis valamelyik izsevszki újság hétvégi számában is megjelent egy írás a tavaszról, amelyet a hétfői oroszóránkon hosszasan boncolgattunk. A cikkből kiderült, hogy a hétvégén a helyi állatkert himalájai medvepárja végre kidugta álmos kis pofikáját a barlangból, ami köztudottan a tavasz jele. Idén sokat kellett erre várni, tavaly mindez már március 19-én bekövetkezett. Engem ugyan még némi aggodalommal tölt el, hogy a barnamedvék még nem bújtak elő a cikk szerint, remélem, hogy azóta már megtették, vagy ha mégsem, akkor nem nekik lesz igazuk és most már tényleg itt is kitavaszodik.

                A melegre várva (Lenin utca)

A jobb időnek természetesen mi is örültünk és vasárnap is és tegnap is egy kis városi sétával dobtuk fel hangulatunkat. Hosszú idő után végre kigombolhattuk a kabátjainkat, a sapkát és kesztyűt is otthon hagyhattuk. A télen is használt túrabakancsainkra viszont annál inkább szükségünk volt, ugyanis a hatalmas mennyiségű olvadó hó mindenfelé kis patakokkal, helyenként egész folyamokkal borította be az utakat, járdákat. A hömpölygő víz mindenfelé sárral borítja be az utakat. Az autók néhol embermagasságú vízfüggönyt spriccelnek maguk körül.

                A vízen járnak

Az olvadó hó alól sorra bukkan ki a tél során elhajigált szemét, elsősorban söröspalackok és műanyag flakonok, de sok helyen csak most kerül felszínre az ősz óta a hó fogsága alatt rohadó avar is. A szép napsütés ellenére a város talán most mutatja a leglehangolóbb arcát, mindenhol a télen felhalmozott szürke hókupacok, a sárfolyamok és az elszórt szemét csúfítja a látképet. Lesz mit takarítania az utcaseprőknek az elkövetkező hetekben.

                Csendélet a fegyvergyárral

A közel 80 cm vastagon befagyott tó is olvadásnak indult. A közepén és a ki- és befolyásoknál már hullámzik a víz. Ennek ellenére tegnap még láttunk rajta bátor lékhorgászokat. Érdekes volt nézni, ahogy a télen kijárt gyalogos csapások kiemelkednek az olvadó hórétegből, mivel ott sűrűbbre nyomódott össze a hó az emberek súlya alatt.

                Egy bátor lékhorgász

Természetesen nem mi voltunk az egyetlen pár a tóparton, a felújított parti sétányon majdnem minden pad foglalt volt, beszélgettek, szotyiztak és söröztek a helyiek is. Az örökmécses előtti parkot is ellepték a kisgyerekes családok és a nyugdíjasok. Újra előkerültek a bérelhető kis elektromos autók és készségesen várták a sétalovak is újabb bátor lovasukat.

               Családi délután a parkban

Az igazi tavaszhoz már csak az hiányzik, hogy a növények is magukhoz térjenek ebből a hosszú télből és elkezdjenek rügyezni, zöldellni, jót tenne már a sok zöld a városnak és a lelkünknek is. Addig is, amíg ez be nem következik, érdeklődve figyelem a házunk előtti tisztást, hogy a hó alól mi bújik elő a gazon kívül, lesz-e belőle park a nyárra, vagy ez is csak egy újabb elhanyagolt foltja a városnak.